Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Schönberg - Kocsis Zoltán: Mózes és Áron

2010.03.16
Van, aki a manipulációk dzsungeléből boldogan, sértetlenül kerül ki, s megszentelődik...
S az egyik barátom néhány kedves szaváról ma éppen a zene jut eszembe, hiszen pl. a gregoriánok is egyfajta liturgikus kitágulást hoznak a mindennapok szürkeségébe, miközben örömünnepekké is tesznek bizonyos pillanatokat.
Milyen furcsa, hogy az anamnézis szó eredeti jelentése is lelkiismeret, noha egészen más relációban ismerjük és használjuk.
S miért éppen ez motoszkál most a fejemben?

Mert a zenének is van három szintje ( Legalábbis az egyházinak mindenképpen! ):

a, a fekete lyuk = az ember elnyeli a muzsika ajándékait
b, átadja a Másik lénynek a szépséget
c, a tudatosság = ez nem a Tiéd, hanem Istené.


S még ma is itt élnek közöttünk is Szent Ferenc egykori utódai, a Kegyelem zsenijei, s néha láthatatlanul is örömórákat szereznek azzal, hogy lelkük mélyén egy húron pendülnek velünk.
S oly szerényen teszik ezt, mint valamelyik este Kocsis Zoltán is, amikor éppen egy óriási vállalkozás végére tette fel a pontot, s nem magamutogatón, hanem elhalkulva mesélte el annak a bizonyos harmadik felvonásnak a szükségességét.
Így aztán Schönberg -Kocsis Zoltán Mózes és Áron műve valahol mélyen a mienk is!
Minden emberé.

M. Fehérvári Judit
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.