Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őrizkedj...

2010.07.18

Őrizkedj csikorgó fogakkal kiejtett szavaidtól,

az üvegszilánkoktól, melyek jéggé fagyasztják

lelkedben a hópelyhek táncait,

a tündöklő csillagok nyaktörő útjaitól,

a tűzpirostól és a violakéktől,

a vágytól, hogy peregjenek előrébb az évek,

a zuhanástól, ha megremegtet a csobbanó tenger

és vágyódó sóhajjá lesznek perceid,

 a számlálatlan baráttól,

az elcsúszó teremtés lélekrengéseitől,

s attól, porszemnyi szilánknak érezd csupán Magad,

a látomásoktól, melyek eltorzítják a valóság tükreit,

a ragyogó testek nászától, a hófehér madaraktól,

a hold tányérja alatti üvöltésektől,

bukdácsoló félelmeidtől, a szilárd földtől,

könnyeid szivárgásától, a hamis kézfogásoktól,

a csilingelve szálló szappanbuborékoktól,

az estharang csengettyűszóitól,

a szaporán pergő idegen nyelvektől,

a felesleges batyuktól…

„Bizony mondom néktek,

ha olyanokká nem lesztek…”

felesleges a verőfény, a nyár,

a városok kék selyme,

a  pázsitok zöld harmata,

mert soha semmit nem ragaszthatsz

hiánytalanul vissza

és nincs az a stróf,

mely mozdulataid ékét visszadhatja,

nem segíthet sem a mammon hatalma,

sem a ráció, a tiszta,

csak a hideg vasgyomra

lehet jussod még és eltűnik az akvarell paletta,

s minden grádics csak szürke, felhőtlen pompa

ha Önmagad útjáról letérsz,

nem találsz többé vissza!

 

M. Fehérvári Judit

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lifeline.marsh@gmail.com

(M. Fehérvári Judit, 2010.11.04 16:48)

Kedves László!

Imádom, ha erre jársz, csak én nem...

Most olvasom, amit írtál!

Köszönöm!

Éppen válogatgatok, mert lesz egy önálló estem jövő hét szerdán itt, Debrecenben.

Nem igazán akartam, de így alakult!

Sok puszi Neked!

Szeretettel: Ditta

lifeline.marsh@gmail.com

(M. Fehérvári Judit, 2010.11.04 16:45)

Nagyon szépen köszönöm kedves Turul!

Remek a vers is, mesteri a visszatérő motívuma!

Elégikus hangneme ellenére is felemelő!

Szeretettel: Ditta

Cegléd

(Szalisznyó István, 2010.11.04 07:09)

Nekem nagyon tetszik szép vers!

Választ érdemlő:

„A” királyi sas!

Múzsám elhagyott,
most az írás mintha kényszer lenne,
mint törött szárnyú „turul”-madárnak,
ki akaratlan a földhöz szegezve!
Próbálnék szárnyalni, fellegekbe járni,
szabadnak születve mindent kipróbálni!

Ám ha a madárnak törött a szárnya, olyan
mint vakoknak a látók világa!
Veszélyt érzékelve mindentől rettegve,
csetlik-botlik, és úgy érzi ő már eltemetve!
Minden óhaja és vágya
ha élesen látva szállhatna e széles nagyvilágba.

Mindent felfedezve szabadon élhetne
odafenn az égen majd földön megpihenve!
Fenn a magasban érezve és látva,
mit láttatna a látók világa.
Értené az élet igazi értelmét
láthatná a létnek valódi énjét, megismerné mindazt
mit mások ismernek, érezne örömöt,
élvezne szerelmet, és megtudná hogyan is élhetne!

Szárnya szegett élet mind ez megtagadva,
vakoknak látása nem visszaadva,
botorkálva bottal tenger sötétségben,
törött szárnnyal élve örökös veszélyben!
Koronát elhagyva kardot kiejtve,
menekül a madár észt veszejtve!

Szerző: Turul.

Nagytarcsa

(Seres László, 2010.07.26 22:56)

Nagyon mélyen elgondolkodtató sorok, szép és meggyőző erejű vers Kedves Ditta. Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: László