Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Játszottam...

2010.08.01

Könnyű örvényben örökös hűségben
ringatózol előre hátra múltamban,
míg a fehér selyme is fölrebben,
hogy lehullva betakarja testem...
Örökös hűségben könnyű örvényben
fércelem jelenem hullva szakadékba
nagyítóval érem el csak a tű fokát
más anyagot keresek folyton kutatva...
Új pillanatok cseperednek
szöveteként múló valóságnak:
körbefog ringó tengerzöld hűse
félénken őrzöm világod rését,
homlokod tüzét, s otthonunk
végtelen hatalmas körét,
szerelemisten napjának nevét...

A keddet keretezzük be csak
kitárt öleléssel, álomszisszenéssel,
s azzal az egyetlen képpel...
Emlékszem, örvényben, hűségben
talpig fehérben ringatózva
babért is daloltunk csókos homlokunkra
és nem hullott össze semmi
a part sem volt iszapos,
csak fénylő homokkal ékesített
napsugár aranyos.

M. Fehérvári Judit

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.