Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hangtalanul

2010.04.07
Hangtalanul
 
 

 

Néma monológ

 

 

Azt mondod,

jó itt nekem

Debrecenben,

mert nem

bírnám

a sok embert,

a bűzt,

a közlekedést

Budapesten…

 

Rémlik, úgy három

éve a Mester utcán

épp a forgalommal

szemben mentem…

Biztos volt oka…

 

Meg úgy sincs

ott semmi,

és nem tudod,

hol az orvos,

a posta

és a húgom

is csak egy évben

egyszer, ha keres,

mert ingázik

Bécs és a

Csillaghegy

felett ívelő

dzsumbujos

rengetegben…

 

Ma hajnalban meg

a sárgamellényes

biciklist nem

vettem észre,

mikor Téged vittelek

az Intercity közelébe…

Aludtam vagy három órát…

 

 

Meg amúgy is régen

voltam már fiatal,

ki még tudja,

mit akar…

Közlöd tehát,

hogy Neked

megvan a saját

életed,

így 19 évesen,

mibe nem fér

bele egyetlen

anya sem

és nem csupán Neked,

mert ma

az dívik,

hogy minden

egyetemista

szüleitől

külön

költözik,

mígnem kibontakozik…

 

Még egy éve sem

volt…

Vidéki házunkban

a partid,

a szél felkapta a

motorháztetőt,

s ha nincsen

elegendő

önfegyelmem és

reflexem

nem

csupán

a

szélvédő

marad ott…

 

 

Hát jó!

Legyen.

Én itt élek

valahol

Debrecenben,

hol közel

a repülőtér

és árnyas fák adnak

menedéket,

s még

SZERETIK

EGYMÁST

a népek,

s a szomszéd is

köszön…

 

A festéknagykerbe

nem mertem

egyedül

menni,

mert egyirányúak

arra az utcák…

És virágok pattannak,

szirmuk nő,

olyan

mesékbe siető…

 

A fizetség felénk

-Elfeledted!-

nem Csóközön,

tapssal sem jár,

mert csupán

Köszönöm,

meg néha egy-két sör,

ha szívességből

egy lakásnyi bútort

tesznek odébb

a barátok,

ha napsárgára

festetem szobád,

ami nem őrzi

már nyomod,

mert Gyermekem,

ott van Neked

a flancos Rózsadomb…

 

 

Legközelebb,

ha Eléd

megyek,

kérlek,

repülősót

is hozz,

mert ugyan

nem vagyok

Teréz Anyu,

de lassan beájulok,

s keresek valahol

egy árkot,

esküszöm,

kocsistól

bele is simulok…

 

( PS: Csóközön!)

 

M. Fehérvári Judit