Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy Angyal szállt le...

2010.06.13



Egy Angyal szállt le

 

a vonaton utazók közé

közönyös, monoton arcok

bámultak a semmibe…

még a táj is úgy siklott tova,

akár végtelenben a szappanbuborék,

s csak kattogott minden kerék

néha vinnyogott a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé…

ugyanaz ismétlődik

gondolod, de hagyd

kibomlani az egyhangúság

furcsa atlaszát

és ne vakítson el semmi,

hiszen annyiszor elmentél,

bejártad Te is a  pályád

világűr méretekben

írtad le az orbitális keringés

Google definícióját…

Lám, ilyen az agyboncolás!

Ugye, tudod, hogy akkor is

csak kattogott minden kerék,

s néha vinnyogott a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé

és ők azt hitték,

majd lesírja lelkükről a mázt,

minden szemetet vagy

egyszerűen csak elvegyül,

tágítja az ablaküveg mögötti

teret és fényesre sikálja

piszkát a világnak,

hol könnyekből nőnek

a hegyek is,

hogy az alföldeket övezze

kegyetlen glóriája,

hogy tovább kattogjon minden kerék

és néha vinnyogjon a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé

a kupé tömve volt

gondolatokkal és emberekkel

Veled és velem is,

meg minden hiánnyal,

mi a Kármán-vonaltól

csak visszafelé lök,

mert már nem elég

a felhajtó erő,

az örök tisztulás útjára

csak az első

kozmikus sebesség repít

és akkor is

csak kattogott minden kerék,

s néha vinnyogott a fék…

 

Egy Angyal szállt le

a vonaton utazók közé

a zsúfoltságban

lecsupaszítottnak és

illuzionistának tetszett

minden jegyzet, könyv

mobiltelefon játék,

hátizsák, laptop és a némaság

mérgezte emberbűz

és egyszer csak

megszólalt…

csöppről csöppre,

mint pergetés idején

a folyékony aranyméz

gördültek ajkairól

a  gyógyító szavak:

„Bocsánat,

megszoptatnám

csecsemőm…”

és dalra fakadt minden kerék

csillagösvényekre tisztult a fék…

 

M. Fehérvári Judit

 

 

 

 

 


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.