Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Daidalosz Poszeidónnak, „a Föld urának”, Kronosz és Rheia gyermekének kegyeiért mondott imádsága

2010.06.12

… s akkor

 

mikor már

 

nem vágysz másra,

 

csak a hajlott hátú

 

cédrusok jajkiáltása

 

utáni némaságra

 

s a smaragdrétek

 

szemében éledő

 

tücsökzene nászra

 

megtudod, hogyan omlik

 

le a futórózsák ékes fátyla

 

hajszálereidben ott

 

pulzál minden higanymilliméter

 

szisztolés és diasztolés éter

 

véredényeid botorkái

 

halandóságod krónikái,

 

s tőlük cserepesedik

 

ajkaidra a végtelen lázas

 

torkából kibomolt őshuzat:

 

sápatag ébredés…

 

és minden riadt lódobogás

 

-egykor felperzselt kőomlás-

 

csupán a fák ágairól lereccsent

 

madárrikoltás…

 

Az Ég gödre ma parttalan

 

míg kifeszített szárnyad, a

 

a dalban hasadt

 

hallgatózik és a temetők

 

hantjai bizalmasai…

 

messze tenger is morajlik

 

árbocosok ferde gerince

 

rogy térdre

 

meg a dagadthasú dombok mögött

 

bujdokol a bagolyszemű Héra is

 

hisz Moira fölött Néki sincs

 

hatalma és Zeusznak sem…

 

Láttam, ahogyan kedves fia, Szarpédón

 

is elvész…

 

… akkor nincs magyarázat

 

csak gyász van. viaszos gyertya – édeskés

 

VERŐDÉS

 

a bágyadt horizont alatti kékben

 

a SZÁRNYALÁS keze

 

zárja le a szemedet

 

ahogy Léthé

 

elindul feléd…

 

Vedd kupáját

 

ne légy Mnémoszüné

 

derengő játéka

 

hajlékod akár sziklás part

 

vagy csak meredélyen egy

 

szirtfok

 

véred pecsétje tajtékos hab

 

érdes tenyerű

 

barlangokba futó

 

sebeid látod

 

ím az enyémek is

 

mert Te is

 

RÖPÜLSZ a VÁGGYAL

 

Szamosz, Chion, Mitilini

 

és Limnosz

 

szelei sarkantyúzzák

 

madártávlatod

 

ott,

 

hol az a néhány liternyi

 

levegő gyilkosan

 

lenyilazott Téged…

 

M. Fehérvári Judit

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.