Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak egy pillanat... - Úgy haragudtam

2010.11.13

"Ez az én parancsom: Szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket."

(János 15,12)

Úgy haragudtam,
hogy dühösen fordították
felém hátukat a kertkapuk,
és mindegyik szája helyén
csupa lyuk ordított,
hogy láss már tovább
az orrodnál Te bolond,
s az Ég sötétje tajtékos
lovakat zabolázott...
Félelmetes este volt.


Úgy haragudtam,
hogy el is bujdostam,
hiába jöttek elém
a kacagó utak,
a fák ágain madarak lesték
döbbent rettenettel,
ki ez a vándor ennyi felesleggel,
mindenféle batyuval,
s lelkében a fény miért
öltözik feketébe,
mikor ez a Föld itt
világnak fényessége,
szerelmetes szíveink
zengő ékessége
mindnyájunk menedéke.


Úgy haragudtam,
hogy végül már
csak legyintettem egyet,
nem kell mindig győzni,
el szabad néha esni,
s ha igaztalanul bántanak,
hát tegyék,
vegyék, vigyék szavaikat,
talán egy napon
más tőről fakad
a végérvényesség,
s eljövendenek még
próféták és jelenések..
Gyarlók leszünk-e akkor is,
vagy csak mind egyetlen
picike Lélek: fellegek, mezők,
erdők fűtötte hatalmas ház...


Már nem is fáj annyira a láz.


M. Fehérvári Judit

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

http://seholsincsvilag.blogspot.com/2012/03/dobbanto-ido.html

(Zs.Zsanett, 2012.03.13 15:02)

De szépen megírtad! Elvihetnéd máshova, másoknak is..!
Puszillak! Zsanett

(Nem ment el az előbb, vagy csak úgy látszott...?)