Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Apokaliptikus ébredés 23 óra 59 perc 59 másodperc

2011.01.23




A múltból kúpos hegyeket, tejfehér ködös tájakat, delfintengereket kimetsző idő
Belénk ágyazta tudatát a létnek: üzeneteket, metaforákat, s magát a
születést, Gaia anyánk most mégis elképedten réved a
semmibe, szoknyájának korcát Rég megeresztette
az idő, s sanyarúan veszi észre ő maga is a
változást Túlburjánzó indák csúcsain
görnyedt háttal sóhajtja el, hogy
immár Véglegesen eljövendett
a klimax, s hiába halmozta
fel mindazt az
Ösztrogént,
mi
tovább
húzhatná
a menopauza
korát,s nem
volna Kritikus a
hőhullámok terjedése a
Földön, minek oka nem a
Globális felmelegedés, hanem
az öregség közel volta, s ezért Izzadja
ki ma is minden verítékét, okozva ezzel ár-
és belvizeket, Melyek szapora szívdobogásukkal
és a lázzal ordítják, hogy Véglegesen túlkatalizálta
magát e Glóbusz, s lassan elvész A vakító kék és a felhők
fölött habzó opálos csillagfény, S a Nap sugarai úgy égeti a világ
hályogosra mart Szemeit, hogy maga a Hold is, az elvont csoda Krátereire
bomlik széjjel, hogy így adja jelzéseit A Tejútrendszer radarjain túlra is, mikoron
már Nem lesz többé sem a nappalokat az éjtől elválasztó Semmiféle láncolat,
és Gaia sem, ki lecsókolná Gyermekeiről az idő múlásával képződő ráncokat.


M. Fehérvári Judit

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.