Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Madarász Viktor: Hunyadi László siratása - Mocsár Zsófia Alexandra

2010.03.17

A kép elemzése

Ellentét

véres kard-lelki gyász

 

            A kép címe: Hunyadi László siratása. Tehát a címszereplő már halott, ugyanakkor Madarász a halál „hogyan”-ját is beleépíti képébe. Jelként terül el a tetem felett egy véres kard, ami a gyilkosságra utal. Ez az úgymond tárgyi bizonyíték. A fejnél újabb vérfoltokat találunk, így a történet ismeretében válik világossá Madarász gondolkozása. Nem állt szándékában, 1859-ben megmutatni a hóhér munkáját, csupán jelezte.

            Az igazi gyász, a kép maga. A két nő lelke ez a komor mű. Összeolvadt testük szomorú csöndje. Különböző elemzésekben írják, hogy ez a festmény balladaszerű. Egy kép?- Eddig ehhez a fogalomhoz, hogy ballada, számomra Arany János párosult, az ő nyomasztó hangvételű írásai. Erre Madarász műve balladaszerű! Ha az irodalomból indulok ki, akkor adott a tragikum, a halál, a „hullaszag” -érzet, feszes, pontos figurák. Az anya talpig feketében, arcában olyan titokzatossággal, mintha ő maga lenne az elmúlás, ha nem tudnám, hogy ő Szilágy Erzsébet, azt hihetném, hogy férfi, kettős nemű, vagy éppen nemtelen. Gara Mária ennél világiasabb öltözetű, szemét, arcát láthatjuk profilból, azt is mondhatnánk, alakjában talán Ágnes asszony őrülete tükröződik...Hunyadi a fehér lepelben pedig olyan világossággal jelenik meg, mintha ő maga már angyallá vált volna.

Kompozíció, a színekről

 

            Madarász Viktor képén a nemzeti téma izzó, drámai feszültséggel, magas érzelmi hatásfokkal párosul. Kompozíciós megoldásában és festményének intenzív színvilágában a francia romantika hatása érezhető.

Így köszönnek vissza a francia tanulóévek. Téma és stílus tökéletes harmóniája művét az európai történeti festészet magaslatára emeli. A Hunyadi László siratása Madarász életművének talán legnagyszerűbb alkotása. Az elismeréssel a szakma sem maradt adós és a kép 1860-ban elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét.

            Valamelyes kontemplatív (szemlélődő, elmélkedő) romanticizmus nyilatkozik meg ebben a képben. Sejtelmesen titokzatos, a borzalmas határain lebegő hangulat jellemzi legfőképpen e művet. A tömör kompozíció, a sötét és világos színek ellentéte, a kápolna ablakán átszűrődő fény, vagy a holttestet éppen megvilágító két gyertya halvány lángja, a gyász, a bánat, a fájdalom szimbólumai. A halott fehér lepellel letakarva a kápolna közepén fekszik, jobbról-balról két magas gyertya ég, lábainál Gara Mária térdel Szilágyi Erzsébettel, dúlt tekintetében a közelgő téboly megnyilatkozása, kezében koszorút tart. A korabeli "Hölgyfutár", a magyar nők kedvelt lapja, színes kőrajzban műmellékletül adta Gara Máriát, mely máig is néhány ezer példányban megtalálható az országban.

 

            Madarász képe, mint a romantikában minden műalkotás, műteremben készült, nem impresszió alapján van felvázolva, hanem meggondoltság és szerkesztettség jellemzi. A kép figuratív. Főtémája a halott Hunyadi és a két női sziluett, ők hárman, de főként Hunyadi fekszik a középpontban. Melléktéma a háttér, a díszletezettség. A szereplőkért van a háttér és nem a háttérért a szereplők. A kép drámai hangvételű, nagyfokú színpadiasság jellemzi. A kép formavilága nem határolható be egy geometriai formába. A legkarakteresebb forma, a háromszög, amit meghúzhatunk: Hunyadi feje az egyik csúcspont, a másik Szilágyi Erzsébeté, a harmadik, a nő ruhája. Ez a kép úgymond középpontja, centralitása. Bal oldalt hangsúlyosabb forma a négyzet alakú szószék.

 

 

 

 

 

 

 

A festményen fontos szerepet kapnak az egyenes vonalak, a két gyertya, a szószék, a háttér vonalai, egyeneseket alkotnak.

 

 

 

 

 

 

 

A két monumentális gyertya az egész képet meghatározza, felosztja, harmadolja. Talán önmagában is „élhető” rész válhatna a két nő jelenetéből...Fontosabb görbe vonal, Szilágyi Mária körvonala, ez jobb oldalról bezárja a képet, lekerekíti, ez az egyetlen lényeges ív.

Két karakteres pont észlelhető, a gyertyák láng körei.

A képen a háttér sötét árnyalatú, az előtér kiemelten világos, a nézőnek rálátása van a főtémára, az előtérre és a háttérre is. Olyan, mintha a néző messzebb ülne egy széken, vagy állna még távolabb. Rálátás van Hunyadira felülről, és a nézőpont szempontjából frontálisan a két nőre, szemmagasságban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kép perspektivikus, tökéletesen látszik ez, ha meghúzzuk az egyenesek találkozási pontjait.

 
 

 
 

Egy pontba fut Hunyadi holttestének iránya és a két gyertyának a felső íve, magába foglalva a kép cselekményét és kívül rekesztve a hátteret. Ez a legfőbb iránypont.

Madarász képén a sötét és világos színek játszanak szerepet. Piszkos fehér, barnás árnyalatok és fekete a legfőbb színek. A festő lokális színezést használ, tehát fogalmi szinten színez, nem a későbbi századokra jellemző valőrösen. Madarász ezen képén a romantika jegyeivel él, mint például az ellentétek használata: sötét, világos.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egész halmaza van a világos foltoknak, mégis a legfontosabb a központban lévő, Hunyadi teteme, ez a csomópont. A kép sűrített légkörű, zárt, színpadiasságából adódóan statikus, önmagában harmonikus kép. Mint a korszakban minden alkotáson, ezen a képen sincs hangsúlyos tárgy, fény, vagy bármi, ami a szemünket a kép sarkaira vezetné. A festésmód néhol aprólékos, például a terítő a szószéken, vagy a nők arcai, máshol pedig széles ecsetkezelés jellemzi a háttér bizonyos részein. Madarász a kompozícióval és a szerkesztettséggel erősítette a magasztos történelmi témát.

 

Mocsár Zsófia Alexandra

 

2009.