Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Babits Mihály: Esti kérdés

2011.05.07

Babits Mihály: Esti kérdés
 
(Műelemzés röviden)
 
A mű:
 
Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?
 
 
Elemzés:
 
Az 1909 és 1911 közt keletkezett verseket Babits a „Herceg, hátha megjön a tél is!” című kötetben gyűjtötte össze. A költő második kötetének talán legfontosabb, de mindenképp legismertebb verse az Esti kérdés, melynek első tizenkét sorát még 1908-ban Szegeden írta meg, s 1909 áprilisában Fogarason fejezte be.
 
Ez a költemény a meditatív versek sorát nyitja meg. Az egyetlen, 53 sorból álló többszörösen összetett mondatban (Noha az írásjelek nem ezt sugallják!) Babits az élet értelmére, céljára kérdez.
 
 
Műfaja: filozófiai költemény
 
Hangneme: emelkedett
 
Filozófiai hatás: Bergson elmélete az objektív, mérhető és a szubjektív, nem mérhető időről. „Eszerint kétféle idő van, az egyik a fizikusok által használt egynemű idő, a Kant-féle szemléleti forma; mely a térhez hasonlít; a másik az élőlények különnemű, teremtő ideje: amelyet Bergson tartamnak nevez.” (Babits) Bergson pozitivizmust támadó filozófiájának központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Ő az irodalomban és a szellemi tevékenységekben az intuíciót tartotta elsődleges dolognak.
 
Központi kép:
 
A verscímben is jelölt központi kép az est. A meditatív léthelyzethez megfelelő teret és időt adó keret már Csokonai Az estve és Az éj és a csillagok című költeményeiben is előfordul. S már ott sem a válasz a fontos, hanem az örök szembesülési igény. Így a verszárlatban megfogalmazott kérdésre nem is kapunk választ, de nem is ez a cél, hanem a létérzés képtelenségének a tudatosítása, amelyben az élet képeiben való végeláthatatlan gyönyörködés, a halálérzés és a szépség összekapcsolása sugallja azt a paradoxont, hogy mégis érdemes megszületni és végigélni az életet.
 
Szerkezet:
 
Két szempont szerint is meghatározható.
 
A, A költemény az értelmi tagolás szerint három szerkezeti egységre bontható.
B, A vers a  poétikai eszközök alapján két szerkezeti egységet tartalmaz.
 
 
A:
 
Három időhatározószó tagolja három részre a verset: a midőn, az olyankor és az ott.
 
Ennek alapján az 1-12. sor: a jelen, egy nyáreste élményeinek leírása.
 
A 13-34. sor: a múlt (a fogarasi „barna, bús szoba”, a szegedi kávéház, a bajai domboldal, utazások szekéren, hajón, vonaton; az első velencei út emlékképei) emlékképeinek felidézése.
 
A 35-53. sor: a jövőre vonatkozóan tartalmaz utalásokat, s ez tíz olyan kérdésben fogalmazódik meg, amely a létről kérdez.
 
 
B:
 
1-34. sor: A páros és keresztrímek váltakozása jellemzi.
35-53. sor: Az ölelkező rímek túlsúlya jellemzi, amelyek páros rímekkel vannak kiegészítve.
 
Stílusa: impresszionista, s ennek árnyaltsága jól illeszkedik az elgondolkodó, tűnődő költői attitűdhöz.
 
 
Verselése: A vers időmértékes, jambikus lejtésű 10 és 11 szótagos sorokból áll (Ötös és hatodfeles jambusok).
 
Rímképlete: Változatos (páros-, kereszt –és ölelkező rímek)
 
Értelmezése: A létezés alapkérdéseit, azaz az okát, célját, értelmét lehetetlenség megválaszolni. Ellenben nem csupán rájuk lehet, de emberként szükséges is, rákérdeznünk a miértekre. Ezekkel az állandó kérdésekkel magának az irodalomnak a szereptudata is megváltozik, hiszen a Költő teljesebb mértékben szembesül  az elmúlás kínjaival a hétköznapi embernél, s Ő az, aki tudja hogy a létezés teljessége  csakis a születés és halál egységében testesülhet meg.
 
M. Fehérvári Judit
 
 
 
 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.