Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


William Blake: Az elveszett kislány

2010.04.08

  Majd egykor olvassák:


        - E lap kínos igazság! -


        Megtudják - mily embertelen! -


        Bűn volt az édes szerelem.

Volt aranyidő,
Hol tél sose jő,
Hol ifju s édes lány
Szent fény tavaszán
Meztelen örültek sugarán.

Ifju szeretők,
Egymásra leltek ők,
Fényes kert ölén,
Hol a szentelt fény
Kinézett az éjjel függönyén.

Ott, hol kel a nap,
Füvön játszanak,
Messze a szülő,
Idegen se jő,
És a lányka bátorsága nő.

Csókban fáradók,
S újra kell a csók,
Ha az éji csend
Mélyen elmereng
És a fáradt vándor könnye reng.

A lány hazatér,
Apja bús, fehér,
Ám szelid szava
Mint a Biblia -
Óh, hogy reszketett gyöngéd Ona!

Így szól sápadón,
Gyöngén-elhalón:
Óh a félelem!
Óh bús szerelem!
Reszketeggé teszed ősz fejem.

Hajnal Anna

fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.