Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Edgar Allan Poe: Nászballada

2010.04.07

Selyemruhám fehér,

 

Gyűrű van az ujjamon,

 

Főmön virágfüzér,

 

Nyakékem kincset ér,

 

S boldog vagyok nagyon.

 

Az eskünél szívem rohant;

 

Férjem szava tette vajon?

 

Mert úgy csengett e hang,

 

Mint holtért ha kong a harang,

 

S így szólt, ki a völgyben alant,

 

Harcban a földre zuhant,

 

És boldog most nagyon.

 

Ő védőn átkarolt már,

 

Csókolta sápadt homlokom,

 

Sírkertnek tűnt fel az oltár,

 

A lelkem messzire volt már,

 

Elormie-nál, a holtnál,

 

És a sóhaj neki szólt már:

 

„Boldog vagyok nagyon!”

 

S hitem bár összezúzva,

 

A frigy megáldatott,

 

S szívem bár összezúzva,

 

Ragyog ujjamra húzva

 

A gyűrű, mely tanúja,

 

Hogy mily boldog vagyok!

 

Uram, hintsd rám napodnak

 

Fényét, hiszen álmodom!

 

Lelkemről űzd el a rosszat,

 

Hogy fájón fel ne zokogjak,

 

S - mátkája egy halottnak -

 

Boldog legyek nagyon.

 

Kálnoky László

fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.