Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Edgar Allan Poe: Anni

2010.04.07

Hál’ Isten, a válság

 

Elmult, tovaszéledt

 

A lassu betegség

 

A néma veszélyek -

 

Legyőztem a lázat,

 

Melynek neve „Élet”.

 

Sajnos, tudom én,

 

Erőm veszitettem:

 

Moccanni se bírok,

 

Fekszem merevedten:

 

Sebaj, hiszen érzem,

 

Jobban vagyok itten;

 

Itten az ágyban,

 

Testem pihen itt már

 

Akárki ha lát,

 

Holtnak hihet itt már

 

Borzadva tekinthet

 

S holtnak hihet itt már.

 

Nyögés, pihegés,

 

Sóhaj, zokogás,

 

Elcsöndesedének,

 

S a nagy dobogás

 

A szívben, a szívben, a

 

Szörnyű dobogás!

 

A kórok, az undor,

 

A kín, a veszélyek

 

S a velőben az őrült

 

Láz: mind tovaszéledt:

 

A velőben a láz,

 

Melynek neve „Élet”.

 

És ó! az a kínok

 

Kínja, a szomjnak

 

Kínja is elmúlt,

 

Az iszonyu szomjnak

 

Kéj naphta-folyóját

 

Nyaló csunya szomjnak:

 

Ittam a forrást,

 

Mely oltja e szomjat –

 

Ittam a forrást,

 

Melynek szava csittit:

 

Nem mélyen a földben

 

Folyik ez, itt, itt,

 

Pár lábnyi üregben

 

A föld alatt, itt, itt.

 

És senki se mondja

 

Nekem ostobán,

 

Hogy keskeny az ágyam,

 

Sötét a szobám:

 

Nem aludt jobb ágyban

 

Még senkise tán:

 

Aludni, ily ágyban

 

Alhatsz igazán.

 

Itt Tantalusz-lelkem

 

Nyugalma valóság:

 

Feledte talán vagy

 

Nem bánja a rózsát -

 

Nem bánja a mirtuszt,

 

Nem bánja a rózsát.

 

Törődik is ő már

 

Sok régi bajával:

 

Szentebb zamatokkal

 

Tell most, ibolyával,

 

Rozmarin-illattal,

 

Vegyest ibolyával,

 

Árvácskavirággal és

 

Szerény ibolyával.

 

S boldogan alszik itt

 

Fürödve megannyi

 

Álomban rólad

 

Te szép, te hiv Anni;

 

Fürteid fürdetik

 

S fulladoz, Anni!

 

Annica csókolt,

 

Simogatott,

 

Szívem a szívén

 

Elnyugodott,

 

Szivének egén

 

Szivem elnyugodott.

 

Hogy a fény kialudt, ő

 

Puhán betakart,

 

Kérvén a királynőt

 

S az angyali kart,

 

Hogy árva fejemről

 

Üzzék el a bajt.

 

És testem az ágyban oly

 

Nyugton hever itt már

 

(tudva szerelmét),

 

Hogy holtnak alitnál,

 

És testem az ágyban oly

 

Békén pihen itt már

 

(szerelme szivemben)

 

Hogy holtnak alitnál

 

Borzadva tekintenél

 

S holtnak alitnál.

 

De csillog a lelkem

 

Mint mind a megannyi

 

Csillag az egen,

 

Mert csillaga Anni,

 

Mert csillaga szerelem

 

Csillaga, Anni,

 

Szép szemed csillogó

 

Csillaga, Anni!



Babits Mihály

fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.