Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Edgar Allan Poe: Álom az álomban

2010.04.07

Vedd még e csókot, édesem!

 

Mostan megyek, elbúcsuzom

 

És ez legyen a búcsuszóm:

 

Igazat mondtál énnekem,

 

Bús álom az én életem:

 

Eltűnt reményem csillaga,

 

Mindegy, nappal vagy éjszaka,

 

Való volt-e, vagy látomány,

 

Ma már mi sem maradt nyomán.

 

Minden, mi van e bús világon,

 

Álomba ködlő furcsa álom.

 

Állok viharzó part előtt,

 

A tengerár lihegve bőg.

 

Kezemben emlékek, romok,

 

Arany fövény, arany homok. -

 

Nézem, hogy hullanak ezek

 

A könnyü, semmi porszemek

 

És könnyezek - és könnyezek!

 

Ó Istenem! bárhogy fogom,

 

A porba hull lágy homlokom!

 

Ó Istenem! nem menekül

 

Egy szem se a vizek elül?

 

Hát minden-minden e világon

 

Álomba ködlő furcsa álom?



 

                                                                    Kosztolányi Dezső

 

                                                                         fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.