Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Edgar Allan Poe: A kísértetes palota

2010.04.07

Legzöldebb völgyünk ölében

 

- Jó angyalok laktak ott -

 

Hajdan büszkén, büszke-szépen

 

Drága kastély ragyogott.

 

Földjén Gondolat királynak

 

Fölszökött!

 

Sohse lengtek szeráf-szárnyak

 

Gyönyörűbb torony fölött.

 

Ormain zászlók lobogtak,

 

Sárga, gőgös, víg-arany,

 

Mindez rég volt - tűnt koroknak

 

Távolaiban!

 

Ahány enyelgő játszi szellő

 

Ment arra át,

 

A dús, bokrétás bástya mellől

 

Mint szárnyas illat szállt tovább!

 

Lantzenére ott a vándor,

 

Ki e boldog völgybe jött,

 

Láthatta, hogy szellem táncol

 

A lángablakok mögött

 

Egy trón előtt, amelyen ülvén

 

Bíborbanszületett

 

Királyuk trónolt, ki körül fény

 

Árasztott méltó ünnepet.

 

És gyönggyel a kastély kapúja

 

S rubinnal rakva volt,

 

Melyen át egyre s egyre s újra

 

Édes visszhangok árja folyt

 

Szikrázva a terembe: - rájuk

 

Egy munka várt,

 

S egy öröm: örökké királyuk

 

Eszét zengni, a bölcs királyt.

 

De bú-ruhás átkok sereggel

 

Szállták meg a király honát:

 

Sirassuk őt! mert soha reggel

 

Nem süt már éjszakáin át!

 

S háza körül a halk dicsőség

 

Ma már csak oly-

 

Mód zengi őt, mint rege hősét,

 

Kit elhantolt a kor.

 

S csak rémes árnyak bálja, mellyet

 

A véres ablakokon át

 

Ma itt disszonáns zene mellett

 

Az utas kavarogni lát,

 

A sápadt ajtóból ma rémek

 

Folyója foly

 

Örökké, s hova azok érnek,

 

Van kacagás - de nincs mosoly.    

 

                                                        Babits Mihály

                                                           fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.