Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Edgar Allan Poe: A harangok

2010.04.07

I

 

Halld, a szánon a harang,

 

Szép ezüst harang!

 

Mily világát a vigságnak zengi ez a hang!

 

Halld, mint pendül, kondul, csendül

 

Át az éj jeges legén,

 

Míg a csillagnak, mely fent ül,

 

Fénye kristályfényesen dül

 

Keresztül a lég egén.

 

Ritmussá fut ám

 

Mintegy titkos rím után

 

Össze a csilingelés itt, melyre bong a sok harang,

 

Sok harang, giling-galang,

 

Gingalang -

 

És e csengés és e bongás, melyre bong a sok harang.

 

II

 

Halld, az esküvő-harang,

 

Lágy arany-harang!

 

Mily boldogság bőségéről búg e lanyha hang!

 

Át a balzsam-éj legén

 

Kéj kereng az énekén!

 

S az arany-harang alól

 

Hinta-hang

 

Olvatag patakja foly,

 

Melyet holdat nézve hallgat a komoly

 

Him-galamb.

 

Óh, e rezgő érc alatt

 

Mennyi gazdag, enyhe hangzat-ár fakad!

 

S mint dagad!

 

Mint szakad

 

A jövőbe! S ingatag

 

Mámorába mint ragad

 

E merengés, e csapongás,

 

Melyre cseng e sok harang,

 

Sok harang, giling-galang.

 

Gingalang -

 

És e zengés és e zsongás, melyre leng e sok harang.

 

III

 

Halld, a hangos vészharang,

 

Réz-harang!

 

Milyen rém-regét regél e zord zivatar-hang!

 

Vad sikoly, vad rémület

 

Veri, hökkent éj, füled!

 

Oly nagyon fél, nem beszél:

 

Hogyha ily nagy a veszély,

 

Minden hang

 

Lármás kegyelem-kiáltás a kegyetlen tűz felé.

 

Rémült irgalom-könyörgés a siket-vad tűz felé,

 

Melyet egyre fellebb-fellebb

 

Őrült vágya űz felé,

 

Hogy - ma, vagy sohsem - de fellebb

 

Tán a sápadt hold-arc mellett

 

Égne és nem itt alant.

 

Óh, e sok harang.

 

Mely kétséget kong a hang!

 

Rettenet!

 

Mind mint búg és bong és bőg!

 

Milyen borzalom, mit ők

 

A vonagló lég keblébe öntenek,

 

Mégis érzi jól a fül

 

E zugásból,

 

Pattogásból:

 

Nő-e a vész, vagy elül;

 

Mégis jelzi jól a hang,

 

Mint sikoltás,

 

Lárma, oltás,

 

Árad a vész, vagy lappang,

 

Amint árad, vagy kifárad a haragban a harang,

 

Sok harang,

 

Sok harang, giling-galang,

 

Gingalang -

 

És zugásban és bugásban mind a kongó sok harang.

 

IV

 

Halld, a harsány nagyharang,

 

Vas-harang!

 

Mennyi ünnepélyes gondolatra hí e hang!

 

Hányszor csendes éjjelen

 

Borzadunk, ha hirtelen,

 

Mint egy néma jóslat kél a vad harang-moraj,

 

Mert minden hang, mely ömöl

 

A rozsdás terek mögöl

 

Egy sohaj

 

S a harangozók csapatja,

 

Amely fenn a tornyot lakja.

 

Ah, e raj!

 

Mely nagy érc-nyelvet lenditve

 

Monotón zenére csal,

 

S ember-szívre hengerítve

 

Köveket, tell kedve - jaj!

 

Ez nem ember, nem is állat,

 

Nem is asszony - ó utálat!

 

Ez a raj: manó

 

És királyuk a harang-vonó

 

Vonja - csingi - lingi - lang

 

Lang!

 

Vonja, mert övé a rang -

 

S egy peánt195 ver a harang.

 

S keble tágul, gingalang,

 

Úgy mulat, hogy víg a hang

 

Táncol és fel-felrikkant -

 

Ritmussá fut ám

 

Össze titkos rím után

 

Hangja s a harang-peán

 

Gingalang!

 

Ritmussá fut ám

 

Össze titkos rím után

 

Mind a sok nyögő harang,

 

Száz zugó harang,

 

Mind a zokogó harang -

 

Ritmussá fut ám

 

Össze mind a, mind a hang,

 

Boldog titkos rím után

 

Száz nyögő, zugó harang,

 

Mind a, mind a sok harang,

 

Sok harang, giling-galang.

 

Gingalang -

 

Mind a kongás, mind a bongás, melyre bong a sok harang.




 

Babits Mihály

fordítása

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.