Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


In memoriam 1956

2010.06.12

Október 23-án születtem.

Az "átkosnak" nevezett korban nem volt valami nagy öröm ez a dátum, mint ahogyan ma sincs ez másképpen! Noha a mostani Magyar Köztársaság születésnapja is e nap!





Egyetemista koromban volt olyan tanárunk, aki erről az időszakról egyáltalán nem mondott semmit.

Talán a legrosszabb taktikát választotta, de később rádöbbentem mekkora önvédelmi fegyver lehet a hallgatás önmagában is.
Néhány éve már előre aggódom, mekkora megmozdulások várhatóak a fővárosban, s hogy valójában elfelejtődik a nemzeti ünnep üzenete éppúgy, mint ahogyan az én személyes ünnepem is tönkre megy.

1956. október 23-án egyetlen szívként dobbant az ország. Emberi sorsot követelő fiatalok reménykedve, tiszta lobogók alatt vonultak, hogy véghez vigyék azt, amire addig nem ismert példát a világtörténelem.


Diákok, ifjak, munkások, parasztok, főiskolások, katonák, honvédek hirdették, hogy


"Az igazság elöl nem lehet elmenekülni."


A magyar szabadságot 1948 óta a hazugság és a terror rémuralma üldözte és fojtogatta.


1956. október 23-án a magyar népet Nagy Imre kinevezése és egy liberálisabb, nemzetibb rendszer ígérete még lecsillapíthatta volna.


Ez azonban nem történt meg.


Így október végén a győztes forradalmárok a Kossuth-címert lobogtatva már teljes sajtó-, szólás- gyülekezési -és vallásszabadságot, demokratikus és működő parlamentet, többpártrendszert és teljes állami függetlenséget követeltek.


A magyar nép saját erejéből győzte le a totalitárius államot, s 1848 jelszavai - szabadság, nemzet, igazságosság - a zsarnoksággal és az orosz elnyomással szemben elnyerték örök frissességüket.


A magyar nemzet újra bizonyította hűségét önmagához és a nagyvilághoz.


E dicső napokra így emlékezik a költő:

    "Megrengett a vert föld
    medret léptek a nagy vizek,
    megmozdult az élet,
    s az új kalász zizegett."

    "Gloria Victis! Emlékezzetek,

    kik élni megmaradtak,
    s a halállal is dacolva, mivel
    s gyermeküknek holnap enni kell,
    s szívünk halk dobbanásán
    kívül semmi, semmi jel"
    /Glaes Gill/



S ekkor hirtelen, váratlanul elérkezett a magyar Golgota:


1956. november 4-e /Ma az Emlékezés Napja/, vasárnap.


Ezen a napon a forradalmárok ráébredtek arra, hogy túl szép álom volt a függetlenség ígérete, hiszen az eufória napjait olyan terror követte, amire a magyar történelemben csak a legsötétebb zsarnokság éveiben volt példa.


A kijózanodást a fegyveres megtorlás tette világossá, s eltörölhetetlenné.


Illyés Gyula egy mondat a zsarnokságról című költeményének sorai méltán vádbeszédei az ''56-os nemzedék "hajnalló hitű" tanúságtevőinek:

    "mert ahol zsarnokság van,
    minden hiában,
    a dal is, az ilyen hű,
    akármilyen mű,

    mert ott áll

    eleve sírodnál,
    ő mondja meg ki voltál,
    porod is neki szolgál."



Ma harcosokra, áldozatokra is emlékezünk.


Tegyünk imádságos lélekkel fogadalmat, hogy 1956 fájdalma maradjon felejthetetlen, s nemzedékek sorainak adjuk tovább a nagyszerű hétköznapi hősök emlékét szívünk végső dobbanásáig!


Közjáték:


1956. októberében nagymamám Debrecenben abban a háztömbben élt - ma a Déri Múzeumot a Hatvan utcával összekötő árkádsor, ugyanabban az állapotban némileg felújítva - , amelyet a Kossuth utcai lövöldözés után blokád alá fogtak, s folyamatosan záporoztak falain a lövedékek.


2005. karácsonyán, 95 éves korában hunyt el.



Ugyanezen év ugyanezen hónapjában Budapesten három éves volt néhai férjem, s az akkor még újságíró édesapja nem tudott hazamenni feleségéhez, fiához, s éppen három hónapos kislányához, mert három napon át folyamatosan lőtték a házat.


1956. novemberében elhunyt a három hónapot élt Mocsár Ágnes, s anyósom Mocsár Gáborné Diószegi Irén Jolán 1962. októberében beleőrült mindabba, amit ott és akkor átélt.


1990-ben hunyt el 76 esztendősen.


Bennük és Velük lett teljessé a történelem, s az én személyes történetem is.


Márai Angyala erről a csodáról talán hírt visz Nekik, s talán arról is, hogy a mostani ünnepünk a "bölcs szavakról, s az okos szándékokról"szól majd!



M. Fehérvári Judit

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.