Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adventi áldást kérő könyörgő dal

2010.03.14

Éles Erikának és Gere Irénnek baráti szeretettel



„Lábam előtt
mécses a te igéd,
ösvényem világossága.”
/ Zsolt 119, 105 /

Emeljétek fel szíveteket
Ti, harangok
ad Dominium!
Zengjétek a békesség leheletét
eleink érces, halhatatlan hitét,
hiszen nyílik a diadalkapu:
az adventi Kegyelem,
a csönd, melyben
az örök karácsony
hite is fesztelen,
mely zsengén sem
az enyészet
tévelygő menedéke,
hanem emberségünk
vágyódó kincse.

„Legyetek irgalmasak!”

Zúgjatok harangok
zokogjon vacogva
az atomos fény
drótba csavarva, bezárva
Krisztus keresztvasának
ma még szabadsága.
Az érc most hazarepít,
akár az Angyal,
s a kígyó sem szisszen
Univerzum jajjal.

Ez a jelen idő,
s nem a Káosz,
s új Genezis,
csak a mennyei tünemény:
a Szeretet, Remény és Hit.

Így Advent előtt fázom én is
a szalmán,
mint az újszülött…
Bársonyos bizalom e helyhez
csak néhány elárvult állat
melegével köt,
mert
„Nam neque ditibus
contigunt gaudia solis…
…de te fabula narratur…”
S rólam is persze,
meg Minden Emberről,
kinek Uram oly erős a terhe,
hogy kérlek, gyújts
Te most Fényt szíveikbe,
mert már nem látjuk a Másikat
Uram,
s hótorony-hallgatás, mi közénk aléltan
bezuhan,
míg harsogó harangok ölén
megpihennénk végre,
hogy csalhatatlanul tekinthessünk
Istenünk Egére,
hisz halljátok a lumen internum szavát,
sic erat in fatis,
sic Deus dilexit,
s mégis szél támad
messzire vinni készül…
…s éjjelente néha
én is a halállal alszom,
sőt mohón érinteni is vágyom
arcát,
a könnytelen porhüvely-zsákom,
ha felszínre tör Lucifer-világom.

Látod Uram,
állnak a harangok,
konganak,
zengve és búgva hallgatagon
Téged dicsérve
járják a táncuk:
Vedd, vidd!
Halld, hidd!
Halld, hidd,
Vedd, vidd!
Halld, vidd,
Vedd, hidd!

Sursum corda,
hogy legyen mindenkié
a számadás
felépülhet-e bennünk is
a lelki ház,
megszülethet-e újra a Szeretet,
a Hit és Remény,
s ha zörget az Ige,
lehet-e ajtónk jászla, melege, fénye,
pásztoroknak csillagos,
betlehemi gyalogút
újjászületett éke,
nem pedig rothadó lélek
lemállott kérge,
inkább zizegő
szalmaszál kéve
Örök dicsőséged
porból vétetett,
s oda visszaomló
picinyke fénye.



Magyarázatok:

1. Sursum corda ad Dominium! (Emeljétek fel szíveteket Istenhez! – a keresztény miseszöveg gyakori szóhasználata – latin – bontva használtam)
2. „Nam neque ditibus contigunt gaudia solis.” („Nemcsak a gazdagoké a világ sok fénye, csodája. –Horatius, Levelek I. 17.9.)
3. „de te fabula narratur” (a történet rólad szól)
4. „lumen internum ”(a Szentlélektől való megvilágosodás)
5. „sic erat in fatis”(így volt megírva a sors könyvében)
6. „sic Deus dilexit” (Így szeretett Isten!)


M. Fehérvári Judit

 

2009-11-26.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.