Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Idézetek a szeretetről

2010.03.20

 

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.... És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek."


(Müller Péter: Örömkönyv)

 

- Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
- Nem találják meg – mondtam.
- Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
- Minden bizonnyal – feleltem.
- Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.

 

(Exupery: A kis herceg)

 

“A fejlődéshez az embernek újra kell alkotnia önmagát, és nem alkothatja újra önmagát szenvedés nélkül. Mert ő a márvány és a szobrász egyaránt.”

 

(Alexis Carrel: Márvány és szobrász)


"Az egyetlen állapot, amelyben állandó lakos lehetsz, az a tér, amely sem az egyik, sem a másik.

Ebben a térben csend és nyugalom honol. Eleinte természetesen nagyon íztelennek tűnik, mert nincs benne fájdalom, és nincs benne gyönyör. De minden fájdalom és minden gyönyör csak izgalom. Azt az izgalmat, amelyet kedvelsz, gyönyörnek nevezed. Azt az izgalmat, amelyet nem kedvelsz, fájdalomnak nevezed. Olykor megtörténik, hogy megkedvelsz egy bizonyos izgalmat, és gyönyörré válik, vagy nem kedvelsz többé egy másik izgalmat, és fájdalom lesz belőle. Vagyis ugyanaz az élmény válhat gyönyörré és fájdalommá, vonzalmaidtól és ellenszenveidtől függően.

Pihenj meg a gyönyör és a fájdalom közti térben. Ez az ellazulás legtermészetesebb állapota. Amint élni kezdesz benne, amint érezni kezded, megtanulod az ízét. Ezt nevezem én a tao ízének. Éppen olyan, mint a bor. Eleinte nagyon keserű. Meg kell tanulnod. És ez a létező legmélyebb bor, a csend, a nyugalom legnagyszerűbb alkoholos itala. Megrészegít. Lassan-lassan megérted az ízét. Kezdetben íztelen, mert a nyelvedet túlságosan eltölti a fájdalom és a gyönyör. "

(OSHO)

 

"Amikor boldog vagy, kitágulsz. Amikor félsz, összezsugorodsz, elrejtőzöl a csigaházadban, mert ha kimennél, talán valami veszély leselkedne rád. Visszahúzódsz mindenütt: a szerelemben, a kapcsolatokban, a meditációban, mindenütt. Teknőccé válsz, és visszahúzódsz a páncélod mögé.
Ha állandó félelemben élsz, ahogyan a legtöbb ember, lassan-lassan elvész energiád hajlékonysága. Állóvízzé leszel, nem áramlasz többé, nem vagy már folyó. És akkor napról napra halottabbnak érzed magad..."

 

(Gárdonyi Géza)

 

"Életünk minden másodperce az Univerzum új és egyedülálló pillanata.
Egy olyan pillanat, mely soha többet nem tér vissza.
Mire tanítjuk ezzel szemben a gyermekeinket?
Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.

Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik is valójában?

Azt kellene mindegyiküknek mondanunk:

"Tudod, mi vagy te? Egy csoda. Páratlan a magad nemében.
Soha ezelőtt nem született még hozzád fogható.
Csodálatos a karod, a lábad, az ügyes ujjaid, a mozgásod.
Lehet belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven.
Képes vagy bármire. Igen, te csoda vagy."

Vajon, ha felnősz, tudsz- e majd ártani valakinek, aki épp olyan csoda, mint te vagy?

Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot méltóvá tegyük Gyermekeihez."

 

(Pablo Casals)