Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pályázati összefoglaló - egy minta ahhoz, hogyan legyünk lényegre törőek

2010.09.11

Pályázat




„ A történelemben a véletlenek különös ajtókat tudnak kinyitni a jövőbe.
És ha kinyílik egy ilyen ajtó, akkor be kell lépni rajta.”
/ Voltaire /




A XXI. századi történelemtanítás a forrás-és tevékenységközpontú séma felé halad.
Középiskolákban ez az elv jól kidolgozott, s főként Száray Miklósnak és kollegáinak köszönhetően a Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában már rendelkezésre állnak a szükséges taneszközök.
Általános iskolában más a helyzet. Néhány éve / konkrétan 1995-ben / már jómagam is összeállítottam az általános iskolák 8. évfolyama számára egy alternatív történelmi munkaszöveggyűjteményt „Az elrejtett XX. század címen. Ekkor ugyan még tudatosan nem sejtettem ,hogy ez a jövő útja, de intézményünkbe az általam tanított osztályokban fénymásolt formában az éppen használatos tankönyv mellé két tanév folyamán anno  bevezettük, s nagyon pozitívan fogadták tanulóink. Miután magyar nyelvet és irodalmat is tanítok, rá kellett döbbennem, hogy az ilyen jellegű munka nagy mértékben fokozza diákjaink érvelési-, vita- valamint viselkedéskultúráját is, mindamellett matematikai-, földrajzi ismereteiket is bővíti, továbbá önálló kutató- és gyűjtőmunkára sarkall. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ez a jövő útja, hiszen már akkor kompetenciaalapon közelítettem meg a történelmet.
Azóta több mint egy évtized telt el. A társadalmi elmozdulások új irányai immár kihagyhatatlanok a történelemtanításból. Ráadásul a nyolcadik évfolyam az átmenet azon időszaka, amikor a gyerekek már elvont logikai műveletekkel is képesek megbirkózni, absztraháló képességük növekszik, s éppen ezért is lenne indokolt már a 14 éves korosztály számára az erős társadalomtudományi megközelítés / Etikatanárként és iskolamúzeum vezetőként saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire fogékonyak már 7. évfolyamon tanulóink a mikro- és makrotársadalmi folyamatok iránt. / , a mikro-és makrotársadalmi rendszerszemlélet, a globális-és multiperspektivikus megközelítés etc. Ez a projekt természetesen egészen más attitűdöt követel a történelemtanártól is:
Elsősorban már általános iskolai szinten is a magyar-és az egyetemes történelem, valamint a segéd-és rokontudományok tudományos diszciplínáinak ismeretét, a forráselemzés ismeretét, a források típusainak kezelési sajátosságainak módszereit; másrészt azok megközelítésének menetét, s a más tudományokhoz, művészetekhez való kapcsolódás olyan szintű ismeretét, amely alkalmassá teszik őt arra, hogy a gyermekek tájékozódási-, kifejezési képességei fejlődjenek, s kompetenciáik elérjék az önmagukhoz képest maximum szintet.
Természetesen figyelemmel kell lennie a közoktatás igényeire, amely a XXI. században már nemcsak magyar és egyetemes történelmet oktat, hanem a stúdium anyagát lebontja politika-, gazdaság-, társadalom –és művelődéstörténetre korszakonként és régióként is, hogy így analizálva az egyes etapokat maga a gyermekjusson el egy magasabb szintű szintézishez. Így a tanár Carl Rogers-i megközelítésben, mint facilitátor, azaz segítő van jelen csak a tanórákon.
Az előbb elmondottak miatt az általam készítendő tankönyvi modell a forrásokkal szemben támasztott igen alapos kritériumrendszer minden elemének meg kíván felelni: azaz az írott-, a képi-, a multimédiás elemeket maximálisan fel kívánja használni minden egyes korszaknál és tárgykörnél, megismertetve a tanulókat a forráskritika alapelveivel is.
Ily módon a topográfia, kronológia, paleográfia, genealógia, heraldika etc. / mint segédtudományok /, a régészet, néprajz, vallástörténet, művészettörténet, történeti antropológia / mint segédtudományok / hasznossága a mentalitástörténet, a mikrotörténelem, a nőtörténet, a történeti demográfia és a kisebbségtörténet etc. / mint a legújabb történeti irányzatok / egyaránt helyet kapnának abban a tankönyvi modellben, amely eddig csak szöveggyűjteményi formában az életmód-és mentalitástörténetre helyezte csak a hangsúlyt.
Az előbb elmondottak miatt úgy vélem, hogy az általam megvalósítandó tankönyvi modell nemcsak a középiskolára készítene fel, hanem már az alapfokú oktatásban megvalósulhatna az egyes órák során a lényeges és lényegtelen jelenségek felismerése, egymástól való elhatárolása. Ugyanakkor ez a modell lehetőséget és alkalmat teremtene arra is, hogy a diákok eligazodjanak az oksági viszonyok bonyolult rendszerében, s felkészüljenek a felnőtté érésre, a cselekvő állampolgári magatartásforma vállalására is. A forrásközpontú történelem éppen azzal segít ugyanis legtöbbet diákjainknak, hogy a bemutatott alternatívákon keresztül az egyén és a csoport szerepét és felelősségét érzékelteti oly módon, hogy a tettek mögött meghúzódó szándékokat, mozgatórugókat, tendenciákat is elemezteti, felismerteti. Így nem csupán az életkori sajátosságok miatt, de a tananyag tartalma miatt is választottam a 8. évfolyamot . Logikus érvelésekben a Miért? kérdésre válaszolva ez a tananyagrész a leggazdagabb; a Ha ...akkor relációban felvetődő témákra adott válaszokban szintén, ekkortól változik az etnikai kép a Kárpát-medencében, a nők helyzete, a technika fejlődése stb. mind-mind napjainkig hatnak. Így gondolkodva a történelemről a gyerekek az érvelés és a vita olyan magas szintjére is eljuthatnak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az élethez, s a későbbi érettségihez is, s nem pusztán történelemből, de anyanyelv –és irodalomból is.
Magával a taneszközzel szemben már a legkorszerűbb kritériumrendszert támasztom saját magam is; terveim szerint tartalmaznia kell az összes óratípust is / új anyagot feldolgozó óra, forrásfeldolgozó óra, összefoglaló óra, rendszerező óra, ismétlő óra /, miközben a forrásoknak illusztrációs, motivációs, információszerzési funkciókat kell betölteniük. ebben az esetben a leendő taneszköz megfelel majd a XXI. század azon oktatási elvárásainak, amelyet az 1999-es Delors-jelentés ír le:

1. Megtanítani megismerni.
2. Megtanítani dolgozni.
3. Megtanítani együtt élni másokkal.
4. Megtanítani élni.

A fentebb megfogalmazott kritériumok alapján egy olyan tankönyvi modell valósulna meg, amely a következőket vallja:

↔ az oktatás feladata nem az „ünnepi”, hanem az „alkalmazkodó” tudás kialakítása
↔ a tanulás nem csupán befogadás, hanem aktív részvétel
↔ az oktatás nem tanár, hanem tanulócentrikus
↔ a módszerek együttesen a tanáréi és a tanulókéi
↔ megvalósul a differenciált tanulásszervezés
↔ az ellenőrzés éppúgy kiterjed a képességekre, mint az ismeretekre.

Az előzőekben megfogalmazottak együttese azt a gondolatot is magába foglalja, hogy a történelemtanításban megvalósul a narratív kompetencia fejlesztési célja, azaz a

• megismerés / kultúraközvetítő funkció /
• értelmezés / értékközvetítő funkció /
• orientáció a tárgy segítségével / szocializációs és perszonifikációs funkció /.
A társadalmi és közéleti tevékenységre éppen a forrásközpontú történelem készít fel legjobban már 14 évesen is, hiszen az ismeretközvetítés, a gondolkodásfejlesztés, az érték-és normaközvetítés sui generis egyetlen tárgynak sem olyan egyértelmű célja, mint éppen a történelemnek.
Reményeim szerint az így elkészült tankönyvi modell alkalmassá válik arra, hogy ne csak az elsajátítás szintjeit / tények, fogalmak, ismeretek /, hanem a műveleti követelményeket is a legmagasabb szinten mélyítse el / ismeret, megértés, alkalmazás, később analízis, szintézis, értékelés / .
Jelen pályázatomban a teljes tankönyvi modell kidolgozására, s annak a 2007/2008-as tanévben egy 8. osztályban történő kipróbálására kérem a Pro Renovanda Cultura Hungariae alapítvány „ Unger Mátyás Emlékére” Szakalapítványának támogatását / A forrásokat itt tágan értelmezem: tehát nemcsak korhű dokumentumokra, irodalmi művek idézeteire, térképvázlatokra, grafikonokra, diagrammokra, fényképekre etc. gondolok, hanem mindenre, ami a történelem elsődleges-, másodlagos-, s harmadlagos forrásaihoz tartozik. /!

Miután a kreatív, szellemi munka képezné az új modell megvalósítását, ezért egyéni ösztöndíjra pályázok.

Tisztelettel:

Mocsár Gáborné Fehérvári Judit


Debrecen, 2007. február. 26.