Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Feldmár András: Az élmények szabadsága (Debrecen: 1999) – Részletek - 1. rész

2011.03.29

 
 
„Ez azért fontos, mert ahogy visszatekintek, nagyon örülök annak, hogy előbb voltak élményeim, minthogy megmondták, hogy mit kell gondolni erről, és hogy kell ezt a foglalkozást csinálni. Mert ha az elmélet előbb jön, mint az élmény, akkor az ember megvakul. Így szerencsésen, kb. egy évig, másfél évig élményeim voltak anélkül, hogy valaki megmondta volna, hogy milyen élményeimnek kellene, hogy legyenek. Tehát saját magam találtam ki a dolgot, ahogy óráról-órára csak úgy bementem és nézelődtem és gondolkodtam és hallgattam és hagytam, hogy a pácienseim tanítsanak ahelyett, hogy én tanítottam volna a pácienseimet, hogy mire, azt igazából nem is tudom.”
 
 
„Szerintem az egész életemben csak akkor tanultam valamit, amikor valaki azt mondta, hogy csináld velem, nem hogy csináld azt, amit én csinálok. Aki azt mondja neked, hogy csináld azt, amit én csinálok, az egy hülye, attól nem lehet tanulni. De ha valaki azt mondja, hogy csináld velem, és bátorít arra, hogy úgy csináld vele, ahogy neked jó, akkor attól az embertől lehet tanulni.”
 
 
„És elgondolkozhattok azon, miért olyan nehéz nyitott szívvel, őszintén beszélgetni. Hogy miért hazudik mindenki, nemcsak egymásnak, hanem saját magának is. És ezért mondom, hogy jó, ha az ember nem dolgozik senkinek és senki nem dolgozik neki. Mert hogyha nem szabad az ember, mert ha bármi módon próbálják befolyásolni, akkor nagyon nehéz őszintének lenni. Ha az ember fél attól, hogy mi történik vele, ha őszinte, akkor esetleg nem lesz az. Nagyon bátornak kell annak az embernek lenni, aki őszinte tud lenni akkor is, ha azzal fenyegetik, hogy elveszíti az állását, hogyha úgy csinálja a dolgait, ahogy éppen akarja.”
 
 
„Sok vallásban, amikor az Istenről beszélnek, akkor a „via negativa”-val határozzák meg az Istent. A „via negativa” az, hogy amit az Istenről el tudsz mondani, az nem az Isten. Az Isten mindig más, mint amit el lehet mondani róla. Tehát a nyelv, a logosz túl kicsi arra, hogy az Isten beleférjen. És ez talán az egyetlen definíciója az Istennek.”
 
 
„A vágy az, amikor valamit akarunk. A szeretetnek semmi köze nincs a vágyhoz. Sokféleképpen meg lehet határozni a szeretetet, és meg is fogom majd tenni. De az egyik legjobb meghatározása az, hogy a szeretet semmire nem vágyik. A szeretet a szeretőnek a vágya arra, hogy a másik életét könnyebbé és gazdagabbá tegye, olyan módon, ahogy a másik óhajtja. Nem, ahogy én. Ha téged szeretlek, úgy kell szeretni téged, ahogy te akarod azt, nem, ahogy én.”
 
 
„Amíg valakit szeretek, addig egészben elfogadom, addig örömöt lelek benne úgy, ahogy ő van. Abban a pillanatban, amikor valakit kritizálok, már nem szeretem azt az embert. Ha kritizálok valakit, miért így, miért úgy csinál valamit, az már bánt, akkor már faragom őt. Csak akkor mondhatod azt, hogy szeretlek, ha valóban teljes és nagy örömöt találsz a másikban úgy, ahogy a másik éppen van. Tehát elfogadni a másikat egészben úgy, ahogy van. Abban a pillanatban, amikor egy részletet nézünk meg, abban a pillanatban szeretetről már szó sem lehet.”
 
 
„Mert a bal félteke, az mindig a részleteket nézi, az a fákat nézi az erdőben. A jobb félteke nem látja a fákat, az csak az erdőt látja. A jobb félteke az, ami megengedi nekünk, hogy legyen intuíciónk, és hogy szeressünk, a bal félteke pedig elrontja ezt a szeretetet, mert darabokra bontja az egészet.”
 
 
„Egyetlen dolguk van itt a Földön az embereknek, hogy gyakorolják a halált. Hisz igazából senki nem ért hozzá. A halállal szemben mindenki szűz, ügyetlen.
A terapeuta szembe tud nézni a halállal, ezt gyakorolja állandóan. A halál az, amikor az ember kinyitja a szívét és teljesen szeret valakit, és akkor ott tudja hagyni. Mert ez a halál. A halál pillanatában minden, amit szerettél, ami fontos volt, egyszerre nincs. És ezt lehet gyakorolni.”
 
 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.