Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Feldmár András: Az élmények szabadsága – Részletek – 2. rész

2011.04.24

 
 
 
„És ha az ember az egész életét úgy éli le, hogy fél attól, hogy lelepleződik, akkor már megérthetitek, mi az a szorongás. Lámpaláz. Minden színésznek van lámpaláza. A szorongás az lámpaláz. Mert addig, amíg megalakítjuk azt a karaktert, amit a szüleink és mások mondtak, hogy kell lenni, belülről félünk, hogy minden pillanatban a nézők, a társaink rájönnek arra, hogy itt csak egy szegény színész próbálja megalakítani ezt a karaktert. És a színésznek az a rémálma, hogy a színpadon a nézők rájönnek, hogy itt csak egy színész izzad, próbál egy karaktert alakítani, de nem meggyőzően.”
 
 
„Ha szeretem magam, akkor elfogadom magam, és olyan környezetet keresek, teremtek, ahol szeretek élni. A környezettel való dolgozás alapvető. Ha csak önmagammal dolgozom, az újra csak elnyomás. Az pedig depresszióba visz.”
 
 
”Nehéz az új út kezdete, és lehet, hogy könnyebb tovább hazudni? Ha másképp akarom érezni magam, másképp kell cselekedni és élni is. A tudás és érzés is csak a cselekvésen átértelmeződik, válik valósággá. Az számít, hogyan élek. Így ágyazódom a világba.”
 
 
„A pszichoterápiának három funkciója van, vagy inkább hogyan tud általában segíteni egy ember a másiknak, mi az emberi segítő kapacitás. E hármon kívül nehéz mást is adni: Vigaszt adni, befogadni, megölelni, szállást adni. A gubancokat oldani. Mi van benne, körülötte, mik a kapcsolatai. Bátorítani. Próbáld meg!
Csak bátor ember bátoríthat. A terapeutának a bátorság modelljének kell lennie. De ne csak mondja, úgy is éljen.
Mi az igazság jutalma?
Sok szenvedés. De az ember végre otthon érzi magát. Ha tudod, mi az igaz, akkor nem érzed elkülönülve magad önmagadtól. Akkor nincs elidegenedés, ami attól van, hogy az ember hazudik magának. Ha a fájdalmat hazugsággal csillapítjuk, ennek elidegenedés lesz az ára. Ez után pedig csak nőhet a fájdalom. Inkább együtt vagyok önmagammal, és hagyom, hogy fájjon, minthogy ne fájjon, de ne tudjam, ki vagyok. Az elidegenedés elszigetel befelé és kifelé is. Az önmagammal való sírásban van jó.
A legrosszabb pszichológiai érzés a szégyen. Ha nincs bátorságunk a szabadságra megalkuvó helyzetekben. A szégyen megszüntetése felszabadít, akkortól újra mélyen lélegzünk.
A szabadságunkat, amíg élünk, folyamatos harcban kell védeni, mert mindig mindenki ezt akarja elvenni tőlünk. Ha ezt a védelmet nem vállalod, inkább öld meg magad most. Találj örömöt a szabadságért való harcban, így élhetsz. Pszichoszomatikai vetület: a szabadság hiánya megbetegít, az immunrendszer leáll.
Ha a rákos betegnek azt mondják, van még hátra három hónapja, megváltoztatja az életét. Úgy él, ahogy eddig is kellett volna. Javulhat, meggyógyulhat. A halál engedélyt ad az életre.
Hogyan ér véget a terápia?
A terapeuta bátorít. A páciens vegye magát komolyan, és mások is. Ha a páciens olyan új emberekkel találkozik, akik komolyan veszik, nem kell már a terapeuta. A páciens elkezdi keresni az ilyen embereket. A terapeuta legyen az első élő bizonyítéka annak, hogy létezik a világon olyan ember, aki komolyan veszi. Sokan el se hitték, hogy van ilyen ember. Ha tudják, hogy van egy, mernek többet is keresni.”
 
„Ha valaki rádöbben, hogy halandó, megváltozik. Értékes lesz az ideje, csak valós világok elégítik ki, lebontja a látszatot maga körül. Otto Rank mondta: "Az élet két vezetője az életfélelem és a halálfélelem". Ha a halálfélelem nagyobb az életfélelemnél, akkor változik az életünk, valami mást csinálunk.”
 
 
„Ha valaki szabadon mozog, keresi azt, ami neki kell, akkor irigylik azt az embert. Sok irigység van azok iránt, akik szabadok. A Szelíd motorosok egy nagyon jó film. Ott a Vörös Nyakúak, akik már be voltak épülve a saját életükbe, a végén megölték a motorosokat. Akik azt hiszik, hogy csak rabságban élhet az ember, megölik azokat, akik szabadok. Én túlzok egy kicsit a szabadság irányába, de csak azért, mert olyan sokan túloznak a másik irányba.
Soha nem találtam meg volna a helyemet az életemben, ha nem hagytam volna ott tucatnyi helyzetet. És minden alkalommal, amikor azt mondtam, innen elmegyek, akkor valaki mindig azt mondta, hogy felelőtlen vagyok, ezt nem szabad csinálni, meg ilyesmik. Az embernek saját magában kell bíznia, és annyi hibát követhet el, amennyit csak akar; és ha én akarok megmaradni egy szituációban, akkor azt megpróbálhatom, bízva abban, hogy tanultam a korábbi hibáimból.”
 
 
„Van egy 2000 éves mondása egy rabbinak. Az első része így szól: Ha én nem vagyok önmagamért, akkor ki lesz értem? Csak te vagy abban a pozícióban, hogy tudj magadról. Önzőnek kell lenni abból a szempontból, hogy más nincs abban a helyzetben, hogy elmondja, ki vagy, hogy mit akarsz és mit nem akarsz. Ha te nem harcolsz magadért, ki fog harcolni érted?
A második rész ezt mondja: Ha csak önmagamért harcolok, mi vagyok? Először magamért kell lenni, és ha már önmagam vagyok, és önzően és őszintén vagyok a világban, akkor van még egy csomó energiám. És azzal az energiával még lehetek másokért, olyanokért, akik meg tudják mondani, hogyan tudok őértük lenni. Mert elég önzőek ahhoz, hogy kifejezzék magukat annyira, hogy tudjak nekik segíteni. Nekem is önzőnek kell lennem annyira, hogy ha segítségre van szükségem, ki tudjam mutatni, hogyan segítsetek.
Végül a harmadik rész: Ha most nem, akkor mikor? Nem is tudnálak szeretni, ha nem lennél önző. Az azt jelentené, hogy nekem nem kell olvasnom a te eszedet, és neked nem kéne olvasni az enyémet.
Lehet, hogy a szeretet is jár fájdalmakkal, de ez valahogy természetes, és a vágy is jár fájdalommal, de ezt le lehet építeni.
Hogyan tudjuk magunkban megkülönböztetni, hogy ami fájdalmat érzünk, az a szeretetünkkel jár vagy a vágyunkkal?
Nincs semmilyen baj a vággyal. Az csak más, mint a szeretet. A vágy gyakran nagyon kegyetlen tud lenni. Ha a vágyam vezet, nagyon kegyetlen tudok lenni. A vágy néha elpusztítja a tárgyát. A szeretet arra való, hogy az ember megfékezze a vágyát egy kicsit, legalább annyira, hogy ne pusztítsa el azt, akire vágyik. A vágy és a szeretet mindig játszik egymással. A vágy mindent akar, a szeretet pedig azt mondja, vigyázz, nehogy elpusztítsd azt, amire vágysz.”
 
Debrecen, 1999.
 
Folytatása következik.
 
 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.