Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baltasar Gracián: Az életbölcsesség kézikönyve (Oráculo manual) - Részletek

2010.03.26

Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is a végsőkig tökéletesedett. Hét ókori bölcsből nem telnék ma ki egy, s egyetlen ember több figyelmet érdemel napjainkban, mint valaha egy egész nép.

 

Legyünk, amivé lehetünk. Senki sem születik készen; az ember napról napra tökéletesedik személyében és hivatásában, míg teljességéhez, képességei és kiválóságai tetőfokára eljut. Az ilyen ember ízlése emelkedettségéről, szelleme tisztultságáról, ítélete érettségéről, akarata józanságáról ismerhető fel. Sokan sohasem érik el a csúcsot, mindig hiányzik belőlük valami. Mások késve lesznek azzá, amik. A szavaiban bölcs, tetteiben eszes, kiteljesült férfit nemcsak befogadják, szívesen is látják az okosok bizalmas körében.

 

Szerencse és hírnév. Amilyen állhatatlan az egyik, olyan szilárd a másik. Az első az életre szól, a második azutánra; amaz az irigység, emez a felejtés ellenszere. A szerencsét óhajtjuk, olykor elő is segítjük, a hírt kiérdemeljük. A hírnév vágya a kiválóságból ered: Fáma az óriások húga volt, és ma is az: a végleteket, az utálat és tetszés szörnyeit vagy csodáit kedveli.

 

Természet és művészet, anyag és mű. Külső segítség nélkül nincs szépség, és minden tökély eldurvul, ha az iskolázottság nem emeli, mert csak ez javítja a rosszat és tökéletesíti a jót. A természet egy szép napon rendszerint cserbenhagy bennünket, fogódzkodjunk hát inkább a művészetbe. Nélküle sekélyes marad a legszebb természetes hajlam, ám a kultúra nélküli képesség csak fél képesség. Mesterséges továbbképzés nélkül mindenki bárdolatlannak hat, és a tökély minden fajtájában pallérozásra szorul.

 

Tudás és nemes szándék. Ez a kettő hozza meg a sikert. A rosszakarattal párosuló észbeli tehetség mindig torz és visszataszító. A gonosz szándék minden tökély mérge, s ha tudás támogatja, csak furfangosabban ártalmas. Boldogtalan az a kiválóság, mely alantas célokat szolgál. Okosság nélkül kétszeres dőreség a tudomány.

 

Tartsd többre a jót a soknál. A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka; a gyakoriság értéktelenné teszi a dolgokat. Az emberek közt is rendesen az óriások a valódi törpék. Némelyek vastagságuk szerint becsülik a könyveket, mintha inkább a kar, mint az elme edzésére íródnának. A külső nagyság magában sohasem ad többet középszerűségnél, s a mindentudók nyavalyája, hogy mindenben jártasak akarván lenni, semmiben sem azok. A bensőségesből fakad a kiválóság, s ha tárgya fennkölt, a hősiesség.

 

Legyünk tisztességesek. Álljunk mindig az igazság pártján, olyan elszánt kitartással, hogy sem tömegszenvedély, sem zsarnoki erőszak ne kényszerítsen soha átlépnünk az igazság határát. De ki ilyen főnixe a derékségnek? A tisztesség híveinek száma vajmi csekély. Sokan magasztalják ugyan, de nem élnek vele; mások a veszély pillanatáig követik, ott aztán az álnokok megtagadják, a számítók elleplezik. A tisztesség nem bánja, ha barátságba, erősebb hatalomba vagy önérdekbe ütközik is, ezért hagyják hamar cserben. A körmönfontak tetszetős elmélettel magyarázzák hűtlenségüket, mondván, hogy nem akarnak magasabb vagy állami érdeket sérteni. Az állhatatos férfi szemében azonban árulás a színlelés; inkább akar következetes lenni, mint okos, mindig ott van, ahol az igazság, és ha elhagyja társait, nem azért teszi, mert ő ingatag, hanem mert a többiek azok, és már előbb letértek az igazság útjáról.

 

Alkoss mindenről véleményt, de leginkább arról, ami fontos. Az ostobákat a gondolkodás hiánya veszejti el. A dolgoknak felét sem fogják fel, s mert kárukat vagy előnyüket nem látják, nem feszítik meg erejüket. Némelyek lényegtelen dolgokkal sokat, fontosakkal keveset törődnek, szóval mindig fonákul számolnak. Sokan azért nem vesztik el az eszüket, mert nincs nekik. Vannak dolgok, amelyeket a legnagyobb figyelemmel kell megvizsgálnunk és lelkünk mélyén elraktároznunk. A bölcs mindent átgondol, de azért különbséget tesz: ott ás mélyre, ahol alapot talál, s néha abban a hiszemben, hogy több van a dolgok mögött, mint gondolja. Ily módon a megfontolás tovább segít a megértésnél.

 

Tudjunk nemet mondani. Nem szabad mindenkinek mindent megadnunk. Ez is éppoly fontos, mint hogy adni tudjunk, főrangú személyeknél meg éppen elengedhetetlen. Itt aztán lényeges a mód, ahogyan megtagadunk valamit. Némelyek szájából a "nem" kedvesebb, mint másokéból az "igen", mert a jól körített visszautasítás jobban kielégít a száraz beleegyezésnél. Vannak, akiknek mindig nyelvükön van a "nem", s ha végül megteszik is, amit kérnek tőlük, nem hálásak nekik érte, mert még érzik a régebbi elkedvetlenedést. Ne tagadjunk meg semmit kereken, kortyonként adagoljuk a csalódást, és ne adjunk egészen kosarat, hogy meg ne szűnjön a függés. Hagyjunk mindig egy szemernyi reményt, hogy ízesítse meg a visszautasítás keserűségét. A megtagadott szívesség támasztotta űrt töltsük ki udvariassággal, és a tett hiányát pótolja a jó szó. A "nem" és "igen" kurta szavak, de hosszú megfontolást kívánnak.

 

Ez is művészet: hagyni mindent, ahogy van. Éspedig annál nagyobb, minél jobban zajlik a nyilvános és magánélet tengere. Vannak örvényei a társas létnek, viharai a szívnek: ilyenkor az okos visszahúzódik a kikötő biztos révébe. Sokszor a gyógyszer csak súlyosbítja a betegséget, engedjünk ilyenkor mind a természetnek, mind az erkölcsi dolgoknak szabad folyást. A tudós orvosnak éppúgy kell értenie a rendeléshez, mint a nem rendeléshez, mert néha inkább abban áll a művészet, hogy ne alkalmazzunk orvosságot. A tömeg zajlásának lecsillapítására válasszuk azt a módot, hogy kezünket visszahúzva megvárjuk, míg a tömeg magától elcsendesül. Az átmeneti visszavonulás későbbi győzelmet jelent. Kis ok elég ahhoz, hogy a forrás megzavarodjék, és nem beavatkozásunktól tisztul meg, hanem attól, hogy magára hagyjuk. Sok baj ellen a legjobb orvosság, ha nem nyúlunk hozzá, akkor magától elmúlik.

 

Ne kapaszkodj görcsösen semmibe. Minden ostoba meggyőződéses, és minden meggyőződéses ostoba. S minél tévesebb, amit hisz, annál makacsabbul ragaszkodik hozzá. Még nyilvánvaló esetekben is szép, ha engedünk, mert az ok nem marad ismeretlen, és fény derül udvariasságunkra. A nyakassággal többet vesztünk, mint a győzelemmel nyerhetünk, mert itt nem az igazság védelméről van szó, hanem gorombaságról. Vannak vasfejek: ezeket nem lehet meggyőzni és lehetetlen más véleményre bírni, ha pedig meggyőződésükhöz még szeszély is járul, felbonthatatlan frigyre lépnek a butasággal. Az akarat legyen szilárd, ne az ítélőképesség. De vannak kivételes esetek, mikor az engedékenység végzetes, mert két vereséget jelent: a véleményét és a végrehajtásét.

 

Merítsünk vigaszt mindenből. Még a semmire sem valók is vigasztalódhatnak avval, hogy lelkük örök. Nincs bánat enyhülés nélkül. Az ostobák vigasza az, hogy szerencsések, s mint mondják, a csúnya lánynak is szép a pénze. A hosszú élet titka: nem érni sokat. A repedt fazék sohasem törik el egészen, hanem bosszantóan tartós. A szerencse mintha irigyelné a jelentős embereket, mert a tartósságot némelyek haszontalanságához, a jelentőséget pedig mások korai elmúlásához méri. Így aztán az értékesek elmúlnak, de akiből senkinek sincs haszna, örökké él, akár látszatra, akár mert valóban így is van. A szerencsétlen úgy érzi, mintha szerencse és halál összebeszéltek volna, hogy megfeledkezzenek róla.

 

 

Ismerd csillagodat. Nincs oly gyámoltalan, akinek ne volna szerencsecsillaga, s aki boldogtalan, azért az, mert nem ismeri. Némelyek fejedelmek és hatalmasok kegyét élvezik, pedig nem is tudják, hogyan és miért, csak mert jó szerencséjük hozzájuttatta őket, s nekik már csak segíteniük kell a szorgalmukkal. Mások a bölcseknél állanak kegyben. Van, akit egyik nemzet jobban befogad, mint a másik, s egyik városban szívesebben látnak, mint a másikban. Egyik állásban vagy helyzetben ugyancsak több szerencséd lehet, mint másoknak, hiába van egyenlő vagy ugyanolyan érdemük. A sors akkor és úgy keveri kártyáit, amikor és ahogyan akarja. Mindenki ismerje a maga csillagzatát, akárcsak tehetségét, mert aszerint veszít vagy nyer; tudja követni és segíteni; ne cserélje el, mert könnyen elvétheti az irányt mutató Sarkcsillagot.

 

 

 

Nézz belülre. A dolgok többnyire merőben mások, mint aminek látszanak, és a kéregnél megálló tudatlanság kiábrándulássá lesz, ha aztán beljebb hatol. Mindenben elől jár a hazugság, és állandó közönségessége magával rántja a balgákat, az igazság csak utolsónak kullog utána messziről. Az okos tartogassa neki másik felét a képességnek, melyet mindnyájunk édesanyja, a bölcs természet párosával adott. A csalás nagyon felszínes, és akik maguk is azok, rögtön ráakadnak. Az igazi lényeg azonban mélyen visszahúzódik, hogy a bölcsek és eszesek annál jobban becsüljék.

 

Ne várj arra, hogy lemenő nap légy. Okosaknak való szabály: hagyd el a dolgokat, mielőtt azok hagynak el téged. Tanuld meg, hogy saját bukásodból is győzelmet csinálj, ahogyan a nap is néha teljes ragyogásában felhő mögé bújik, hogy ne lássuk letűntét, és bizonytalanságban legyünk, vajon lement-e vagy sem. Húzd ki magad a bajból, nehogy bőröddel fizess rá a kudarcra; ne várd meg, hogy mások fordítsanak neked hátat, és érzésben még élve, de becsülésben holtan eltemessenek. Az elővigyázatos idejekorán küldi nyugalomba versenylovát, és nem vár arra, hogy futás közben elessék, és a nézők kacajának tárgya legyen. Törje el tükrét a szép nő ravaszul idejekorán, ne pedig türelmetlenségében utóbb, mikor már meglátta benne a kiábrándító valót.

 

Röviden: legyünk szentek. Ez a két szó mindent megmond. Az erény minden tökély foglalata, minden boldogság középpontja. Birtokosát értelmessé teszi, figyelmessé, éles eszűvé, okossá, bölccsé, bátorrá, meggondolttá, becsületessé, szerencséssé, rokonszenvessé, igazzá és mindenki szemében naggyá. Három kiválóság szerzi meg a boldogságot: szentség, egészség, bölcsesség. Az erény a kis világegyetem napja, hemiszférája pedig a jó lelkiismeret. Olyan szép, hogy Istennek és az embereknek kedvük telik benne. Nincs más szeretetre méltó, mint az erény, és nincs más visszataszító, mint a bűn. Az erény komoly, minden egyéb csak tréfa. A képességet és nagyságot az erénnyel kell mérni, nem a szerencsével. Az erénynek nincs szüksége másra, elég magának. Az élőt szeretetreméltóvá teszi, a holtat felejthetetlenné.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.