Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Parainesis önmagamhoz

2010.08.06



A szépség hazug varázslat.

A dolgok valódi lényege minden ember egyedi, belső lángja, amelyet vagy képes kivetíteni az őt körülvevő világ vetítővásznára vagy örökké a lelke mélyén parázsló vágyakozás marad.

Mi ez, ha nem tékozlás?

A sóvárgás fellobban ugyan, de soha nem hevít a tüze, nem szórja szikráit, csak elhamvad.

Ne engedj saját zsarnoki csillagodnak, mert szubjektív időd reflektorfényei hamarabb letaszítanak trónusodról, mint ahogyan kibontakozhatnál!

Magadhoz ölelnéd ugyan az eget a szivárvány összes színével, de mégis aláhullasz a mélységbe anélkül, hogy átélnéd az életed.

Vakká leszel és nem veszed észre, hogy minden egyes életfilmkockádnak valahol létezett egy negatív előképe is.

Akarsz-e tudni az éjszakában vándorló Napról és a Világéjről?

Tudatod állandóan rezeg, s e mozgás nem más, mint az őshangok teljessége.

Szerepek jelmezei foszlanak le rólad.

Lassanként elhalványul a becsvágyad, fékeződnek szenvedélyeid, elpusztulnak gátlásaid, megszűnik a bűntudatod, ami valaha irányította cselekedeteid.

A cseppkövek rétegződéséhez hasonlatosan tudattalanod mérgező gócai egyszer felépülnek ugyan benned is, de éppúgy le is bomlanak.

Merj fényt gyújtani!

Merj saját sötét szobád lámpásává növekedni!

Gondolkodni annyi, mint teremteni.

Ha mindig csak félig, vagy még addig sem érnek célba üzeneteid, alkotóerőd elsikkad, s mindvégig az örökkévalóság iránti vágyódás hat át téged is.

Tudd, Tennen magadnak kell a benned örvénylő viharok fölé emelkedned ahhoz, hogy a valódit kimondd!

Olyan ez, mint egy portré.

Felismernéd-e a modell arcvonásait az orra, szája, szemei és fülei nélkül is?

Akárki lehetne azon a képen, noha szívdobogása, tudásszomja, vágyai, de még sebezhetősége is éppen a tiéd.

S lám, közhelynek tűnik csupán, hiába hiába festetted a leggyönyörűbb vászonra a valaha látott legcsodálatosabb festékkel.

Bekeretezed? Aranyba foglalod? Tedd! Aztán nézd csak nyugodtan meg, mit alkottál!

Méregdrága és pompás giccset.

Busás hasznot ígérő semmit. Csak a lényegtelent öltöztetted bársonyos ruhába.

Úgy tudod, ez a te igazságod. Ne építs rá, mert felborul!

S egy napon arra eszmélsz, gyümölcstelen fává növesztetted magad, mely hiába törekszik felfelé…

Lombkoronái legfeljebb enyhet adhatnak a vándornak, aki felőled éhen pusztulhat.

Máskor meg elnézed a fények és árnyak játékait, s úgy véled, íme a te stigmáid elevenedtek meg, sebeket hagyva benned is; a Krisztuséhoz hasonló alázat lángjait.

Ostobán még azt is gondolhatod, hogy alkotásoddal kiemelkedtél a középszerből, noha csak meggondolatlanul pellengér alá tetted tested, lelked.

A tartásodon kívül semmivel ne törődj!

Okulj az elődök példáiból!

Ha hallgatnod kell, tedd!

Ha meg kell mutatnod magad, próbálj termőtalajjá válni mások számára is, és ne hagyd, hogy a mulandóság termeszei őrizzék műved!

Nemesedni, önmagad újjáépíteni a legnehezebb feladat. Szolgálatot kíván és főhajtást, szívós akaratot és alázatot.

Szükséged lesz belső fényedre is: saját oltárodra, mely nem maradhat áldozati ajándék nélkül!

Ha írsz, add teljes lényeged, hiszen életed legnagyobb erőpróbája nem veszteségeidben, hanem sikereidben rejlik.

Már megértetted és felismerted, hogy ez a lényeged, önkifejezésed ősforrása.

S mennyi mindent tanultál általa: szenvedni és tűrni, megismerni és mélyebben szeretni.

Felismered-e, hogy kritikus szemek kereszttüzébe kerültél, amelyek látnak és ítélkeznek feletted?! Megosztottad lelked tükreit, s a reflektorfény már a tiéd is.

Hirtelen sok ez neked?!

„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted

Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.” - írta Kazinczy.

Aki ír, áldozatot vállal. Így érhetnek kudarcok is, de ne feledd: minden siker elkezdődik valahol és valami felé halad. Az áldás csak így kísérheti útját.

Ne légy türelmetlen!

Soha ne elégedj meg kirakatsikereiddel, mert ez belső káoszhoz vezet!

Érezni fogod anélkül is, hogy elfogadnád, mint ahogyan azt is, hogy saját türelmetlenséged is erőszak.

Megelégednél ennyivel?

Ne tedd! Többre vagy hivatott!

M. Fehérvári Judit

2010-08-06.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.