Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az őskáosz

2010.06.11

Csak mondom a magamét...

Az őskáosz




Szóval úgy kezdődött, hogy gondoltam, meglepem valamivel magam, ha már születésnapom lesz.
Nálam ez nem egyszerű ám, mert minek is örülnék?!
Leginkább annak, ha aznap mindenki békén is hagyna, s nem akarna legalább 13 ember tőlem valamit / Kb. ennyi a napi átlag, amióta táppénzen csücsörgök.../, s főleg nem meglátogatni, mert ugye én sikeresen cukorbeteg is lettem, akkor meg minek vásárolgassak, készülgessek, s dobáljak ki egy halom pénzt az ablakon, merthogy én legfeljebb csak nézhetném, ki milyen jól is érzi magát, amikor inkább csak lennék....
Amúgy egészen addig nem is volt semmi bajom a diabétesemmel, amíg meg nem láttam a kandírozott narancs-és cédrushéjak keverékét...
Ellenálltam, noha ehhez valami nem is evilági erőre volt szükségem, de gondoltam: Egye-fene, mármint a Föld nevű bolygó lakosainak sok százaléka éhezik, én meg csak olyat eszem, ami fekete.
Kenyérből mindenképpen.
Azt is kidekázva, de az orvos, miután júniusban beutaltak hozzá, s október 5-én fogadott is, nagyon megdicsérte lelki ellenállásom, ami a nadrágméreteimen meg is látszik, de a ráncaim nem gyarapodtak , s talán nem is fognak, mert családi örökségül a sok rossz gén mellé kaptam valami olyasmit is, hogy - ha megélem -, épp így fogok kinézni 20 év múlva is!
Meg a fenének van kedve mosogatni, s jó pofikat vágni szemérmetlen barátai előtt, ha egyébként nagy ívben úgysem foglalkoznak vele!
Ja, s a biztonság kedvéért azért iderendeltem óránkénti 1000 Ft-os béren a szőnyegtisztító gőzborotvást, hogyha már a múltkor horribilis összegért elcseszte a bútoraim, állítsa is helyre azokat.
Feketén dolgozik, garancia nuku semmi, fogd meg jól!
De 3 órahosszánál kevesebbért nem is áll szóba senkivel.
Csodálkoztam is a múltkor, hogy ha ebből 2-őt simán beszélgetünk, akkor lehet, mégis megéri Neki ez a munka, mert egyesek szerint ez bizony olcsó.
Lehet a leve azért is híg, de mire vettem egy ágyterítőt, már ez is elbizonytalanított, merthogy nem 1 Ft-ért adták!!!
Szóval talán megnézhetném a kedvenc filmem, s végig olvashatnám A suttogó című meseregényt, mert az bizony letehetetlen / Szerző: Shannon Hale /.
Akkor úgy volt, hogy gondoltam egyet, s kitaláltam, nagyon szeretnék szép fehér ajtókat, meg orgonalila falakat a folyosón, s valami tüdőszínű konyhát és egyéb hasonló őrült színeket, mert azokban az élet, tehát fessünk!
Egy fél ajtó után még azért megpróbáltam egy másik felet, aztán sürgősen hívtam egy festőt.
Helyrehozni ugyan nem tudta a mázolmányom, meg azon nyomban meg is kérdezte, hogy miért gondoltam, hogy radiátorzománccal kell ezeket bevonni, de ekkor már csak a vállam huzigáltam. /Ekkor még nem fájt elviselhetetlenül a bal vállam, csak ahogy megláttam a reumaleleteim, mert ugyan fejben is jó vagyok matekból, de hogy biztos legyek benne, ki is számoltam, hogy 57, 92 –ször nagyobb az érték a legmagasabb normálisnál, ez már kissé a kis padra is vágott! /
Szóval aztán megkaptam ajándékba Lacitól/ akivel, hogy hogy nem, már éppen 9. esztendeje vagyunk papíron hivatalos élettársak, a valóságban kb. 4 éve már egyáltalán nem, de a kapcsolat az ugye mégiscsak fontos az embernek, így legalább nem fújunk egymásra, hanem egymás mellett is igen jól megvagyunk/, hogy kipingálta a konyhát, s a fürdőszobát, igaz közben többet ült a net, s a borosüveg előtt / Bocs, pohárba töltötte ama nedűt! /, ami nem dionüsoszi kellék lehetett, mert nem lett Tőle jobb kedve, s nem is ama Bacchusé, ki vidámsággal teli, mert ha van depressziós zene – tudtommal létezik! - , akkor azt hallgattuk egész nap, merthogy ez milyen szép!
Meg iszonyúan tud tőle fájni az ember feje, de egy-két Panalgorin rendre helyre is rántja.
Mellékesen az Algopyrint jobban szeretem, de a háziorvosom szerint függő lettem tőle – ugyan háromhavonta próbálok kérni egy receptet, de nem ad!
Az ócskapiacon Ervintől beszerezhető ugyan e szer potom 400 magyar pénzért, de ahhoz nagyon hamar el kell kapni a grabancát, mert a magyar ember fejfájós, meg a fináncok, közterületesek, rendőrök, s egyéb hatalmi szervek ismerik ám a dörgést, csak az átlagpolgár picit jobban! ezt nevezik lépéselőnynek, amíg valaki mattot nem kap, mert az bármikor bejöhet az emberi játszmákban is!
Csütörtökön természetesen szüreteltünk, de a szőlőt azon nyomban Lacinak is adtam, hogy csináljon vele, amit csak akar!
Így aztán kénytelen voltam elviselni volt anyósom szemrehányó tekintetét is, hogy ugyan, miért is nem, ha szerinte mégis...
Merthogy le is kellett ám valahol darálni Isten eme ajándékát!
Megjegyzem, életemben először kóstoltam meg az otellót, mármint nem a mórt, s nagyon is ízlett, merthogy kaját azt nem vittünk magunkkal.
Az eső meg zuhogott, s egyszer csak felderengett, hogy mit keresek én itt?!
Mondtam is Lacinak, indítsa már be azt a nyomorult gázfűtést, ha az alapdíjam így is 770 Ft havonta, legalább élvezzem a meleget.
Ő meg így válaszolt: Minek?
Csak leszedjük a fürtöket, s már megyünk is...
A termés azonban túlságosan bőséges, édes és kifogyhatatlannak tűnő, már-már leszedhetetlennek rémlő mesebeli erdőségre emlékeztetett.
Kiút azonban nem lévén, elfogadtam sorsom: még jobban remegtem, s átkoztam a pillanatot, amikor fehér bőrcipőm a reggeli órákban elém keveredett...
Addigra ugyanis a piros dzsekim is lilásan didergett.
Hogy fogom én ezt kimosni?!
Ebgondolat, felejthető...
Hát jó!- törődtem bele sorsomba, merthogy én nem értek csak a gázkazánhoz, de ott konvektorok, meg gázmelegítők, s egyebek is vannak...
Mondjuk, a saját házam, csak éppen iszonyúan fáztam, a kezeim nem különben, s feltekintve az égi jelre, azon nyomban észre is vettem, hogy a tetőn zűrzavar uralkodik...
Állítólag vihar volt! Nagyobb, mint anno Vörösmarty A vén cigányában, de ekkor még, hogy ez is bederengett, rájöttem, nem kell itt húzni, elég csak lógatni, mármint a lábam...
A tetőig nem másztam fel, mert belegondoltam, leesek.
Ahogy ez a nap indult, csak én is üvöltenék e „vad rohanatban”, így mégiscsak lekászálódtam a nedves létráról, s örömmel konstatáltam, hogy legalább egyben maradtam.
A biztosító azóta is folyamatosan hív képzeletében, noha én már kétszer is telefonáltam Pestre, hogy ugyan már...
Ami teljesen megrázta lelki világom az csak később tornyosodott fölém; elhagytam a fél aranyfülbevalóm!
Persze, hogy nem vettem észre, csak Debrecenben, de Laci azt mondta: Nem.
Így hát első gondolatom követve, vettem egy Swarovski kristályos ezüstöt, mert csak ez hasonlított ahhoz, amit egy Lajos nevű hódolómtól kaptam!
No, gondoltam, Lajos, te aztán végleg ki is törlődtél az életemből, mert úgy 2 éve folyamatosan feleségül akartál venni, s jártunk is vagy egy jó évig – lehet tovább is -, szép volt a szemed, meg minden, de tíz évvel csak fiatalabb voltál tőlem.
Csak ezután láttam az Elégia című filmet, de ekkor már olyan éghajlatokra küldtem, hogy szánkóval sem igen tudtam volna visszahozni, sem Rudolffal, a rénszarvassal, noha az biz’ csudákra képes!
Pénteken aztán beindult a festés...
Olyan délután 4 körültől, merthogy megvenni, bepakolni, kipakolni, meg a zene / depressziós, nem elfelejteni! /, s a bor, s az ebéd, meg a pesti-féle a..., a..., szóval látom ám, hogy itt nekem is be kell ám szállnom, pedig még majdnem ma volt tegnap, mert a tányérokat csak le kell szedni!
Magam sem gondoltam volna, de egy nagyon hülye (Ilyen szót nem illik papírra/ képernyőre vetni! – nem először írja ki a program!!!) szakválasztás következtében éppen 78 tányért és 12 kancsót aggattam a falra!
A nem normális nem jó szó, de az előbb már ide vetettem azt a jelzőt, amit kigondoltam ott és akkor...
Ja, Lacinak ekkor eszébe ötlött, hogy most azonnal menjünk el Magdi nénihez, a garabonciáshoz!
Nyolc körül azért már megint itthon voltunk, s majdnem elsírtam magam, de pityeregni nem illik, a hiszti meg nyolcévente jön rám, így súrolgattam, adogattam, kávét főztem.
Ebből is csak a baj lett, mert az ipari kávéfőző gépen az istennek sem tudtam beállítani a hosszú kávét, s a rövidtől meg ugrott.
Mármint a vérnyomásom!
Szombat hajnal 3 körül készen is lettünk a konyhával, de megrögzött piacnézőként 6-kor már a debreceni kirakodóvásáron voltunk.
Nagyokat pislogtam, s azt sem tudtam, hol vagyok, amikor hajnal fél ötkor csörgött a mobil!
Néma csönd honolt.
Na gondoltam, én fel nem ébresztem, mármint Lacit!
Erre nem felkelt magától!
Ja, s én inkább aludtam volna, de mivel absztinens vagyok, csak nekem kellett vezetnem!
Közben az egyik barátnőmtől értesültem a külön hálószoba előnyeiről...
Így szombat éjszaka én is bevezettem ezt az alapvetően igen pihentető szokást!
Addig is hajnalban a piacon sürgősen beszereztem egy újabb téli kabátot, s örömmel állapítottam meg, hogy a kocsi hátulját valaki jól meghúzta, de ezt már megszoktam, mint ahogyan azt is, hogy semmi nyomot nem hagy az illető, de Magyarországon élünk, s mit is várhatnék! Ugyanakkor a fűtés tökéletesen működött, így 9-ig ki sem szálltam onnan.
Meg is lepődött az arra vetődő roma népség, hogy sem a konyharuha nagysága, sem a Stillfűrész nagysága nem hoz lázba!
Egy mobil viszont fél tíz magasságában felkeltette érdeklődésem, merthogy a méregdrágán márciusban vásárolt LG-m a hatodik javítás után sem működik a lakásban, s kicserélni senki sem akarja, hiszen 10 oldalnyi papirost kaptam arról, hogy jó!
Csak telefonálásra nem használható, amúgy meg minek?!
Ahhoz túl kicsi, hogy önvédelmi fegyver lehessen, ahhoz meg túl sokba került, hogy csak díszítse a gyűjteményem...
Ja, és ezt a modellt azóta ki is vonták a forgalomból, mert gyárilag nem stimmel valami, de nekem akkor és ott pontosan ez kellett!
Kétszer is visszamentem, jól megnéztem a választékot, s olyan aranyosnak találtatott, hogy bele is szerettem.
Csak a hálátlan virtuális nyavalyása nem viszonozta eme nagy lángolásom!
Így bővült a repertoárom, lett egy 70-es számom is.
Még jó, hogy nincs több szolgáltató!
Amúgy nem értem az embereket, mert egy szemészorvosé volt, aki egy hónapja vette, s igazán ki sem volt csomagolva!
Csak az ócskapiacon minden gyanús, ami garanciális, így potom 4500 magyar pénzért az enyém is lett!
S tök szuper!
Van adatátviteli kábele is gyári csomagolásban, s az nekem nagyon kell, mert frászt kapok attól a pici kék színű mütyürtől, amire rá van írva, hogy: Bluetooth.

Vasárnapra már totál kidőltem. Még azt is bántam, hogy festéket kell látnom!
Lehet, még a hajam sem festetem többé! Milyen szép lesz téli hóesésben!
Merthogy abban bizony csak fehér szálak vannak!
Nem is csoda!
Hétfőn fél hétkor már orvosnál voltam, aki 12 óra magasságában el is kezdte a rendelést!
Rögtön a 6-os számmal.
Jó jel!- reménykedtem, mert az enyém a 9-est viselte.
Miután azonban a 8. számot viselő versenyző megpattant, az orrom előtt berobogott az egyes számú, s kiokosította az asszisztenciát eme hibáról.
Mit mondhatnék?!
Estére haza is értem!
Így tegnap, miután mindkét magántanítványom elment, nekiláttam kamrát takarítani...
Aztán hajnal négy óra 45 perckor arra ébredtem, hogy harsog a DVD!
Ugyanis 5 napja készülök megnézni Luc Besson Nagy kékség című filmjét, de az 55. perc után mindig történik valami.
Állítólag nagyon jó film, de én már lemondtam róla, annyiszor láttam az elejét, hogy a vége mellékes, mert ma leültem a képernyő elé, s ezzel kezdtem.
Nem sokáig
Alighogy belépek a másik szobába, látom, hogy az összes minden ázik...
De leginkább a kapcsolók és konnektorok.
Fölöttem nem lakik senki.
Vagyis igen, de nem.
Mire előkerítettem, addig a tapéta is leázott, de nála is!
Irány a második.
Nyugdíjas tanár.
Nem is akárhol tanított, de alkoholista és hazug lett a lelkem...
Aztán persze megállapították az illetékesek, hogy Ő volt.
Nem vállalta.
Az én biztosítóm sem, hogy fizessen.
Mondták, pereljem be polgári peres úton.
Nos, erre már nem telik, de a festő azt mondta, aki nem Laci, hogy megcsinálja ennyiért...
Legutoljára a Pretty Woman című filmben Julia Roberts kért ekkora szemérmetlenül nagy összeget valami egészen más szolgáltatásért!
Ha én lennék Richard Gere, megadnám / Amúgy nőként még mindig a férfiakat szeretem- zárójeles megjegyzés, nem fontos, de szükséges! / !
Csak épp nem a mázolónak!
Azért mégsem vékonyodott el szájam íve, sem hahotára nem fakadtam, csak becsaptam az ajtót, mert ennyi véleménynyilvánítás mégiscsak dukál nekem is, ha már jogállamban élünk, ahol számlát senki sem ad, csak a tenyerét tartja...
Na eggyel több mosoly Örkény úrnak ott a Mennyekben, én meg kiváltottam a vérnyomáslehúzó gyógyszerem...
Legutoljára akkor vettem be, amikor nyáron tüzet gyújtottak a bejárati ajtóm melletti beugróban az unatkozó gyerekek.
Mire idáig értem, addig a takarítónő is végzett a gőzborotvájával, s ismét iszonyú takarítanivaló mocskot hagyott maga után, így most jött el ama „Agyő!” pillanata, mert talán kezd hatni az újabb vérnyomáslehúzóm!
Aludni azt megint nem fogok, de minek is?!
Edzésben jó kidőlni e földi létből!
Vagy mégsem?!
Így aztán születésnapom lesz, de úgy döntöttem, kikapcsolom az összes telefont, a netet, a lakáscsengőt, s csak megpróbálom begyújtani azokat a fészkes konvektorokat ott vidéken, mert legalább csönd lesz.
Merthogy az a 23-a, nem egy jó dátum, ha már itt tartunk...
Volt egy levert forradalom ’56-ban, én megszülettem egy picit később, s jó sok hazugsággal traktáltak, amit azért nem vettem be, mert mást is csicseregtek az eresz alatt a fecskemadarak, de meg is tehették, mert a legtöbbjük aztán el is röpült / Igaz, nem délre, de mindenképpen melegebb, s demokratikusabb vidékekre! /, ’89-ben Szűrös Úr kikiáltotta a II. Magyar Köztársaságot, s azóta is csak ébredezünk, s próbálunk élni, s válogatásra sem nagyon van lehetőségünk, hiszen a pluralista pártrendszer olyan kétpólusúvá alakult, hogy inkább templomjáró lettem a megrögzött ateistából...

Talán Wass Albert fogalmazta meg legszebben vágyaim:

„Tudnod kell Uram, hisz mindent tudó vagy:
nem akarunk mi semmi, mást csak élni.
szántani, vetni és remélni.
Szántani, vetni és remélni
jó munkáért vidám aratást.

Nem imádkoztunk sokat, az igaz.
De szerettük a világodat, Uram,
ahogy megadtad: gondokkal telítve,
búval és örömmel fûszerezve,
a tövisek között egy-egy virág...
szép volt Uram, jó volt a világ.”

2009. október 22.


M. Fehérvári Judit