Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Senior verseiből

2011.08.02

Téli alkonyok kettesben


Ezek a varázsos, téli alkonyok!
Szobámban reánk a teljes béke vár
Lassan ereszkedik le a félhomály
Meghitten, zsongító csönd - burába zár

Egymásba fonódva alig mozdulunk
Csacska kis dolgokról halkan sutyorgunk
Felnevetünk néha, majd elnémulunk
Mindketten érezzük: boldogok vagyunk

 

Gyönyöröm gyönyörű szivárvány
Ívével szökken a magasba
A csúcson néhány másodpercig
Egész testem lángba borítja

Hajam tövétől a talpamig
Átfut a zsigeri remegés
Szivárvány ívével lehajlik
Követi lassú elernyedés

Erőmtől látszólag elhagyva
Békésen elnyúlva pihenek
Szerelmem ölelő karjai
Fogságában elszenderedek

Arcát az arcomhoz szorítva
Szép szemeit Ő is lehunyja
Együtt lebegünk egy gomoly(a)
Felhőn a lábunkat lógázva
Lefelé e zűrös világra


Ha tudnád


Ha tudnád, micsoda
Vadállat, nagymacska
Dorombol szuszogva
A nyakadhoz bújva!
Amely alig tudja
Elnyomni magába’
Vágyát, hogy harapja
Alvó áldozata
Nyaki verőerét
De nem az ölésért
Véred nem kívánja
Csak az élvezetért
Ropogós húsodba
Fogát mélyeszteni
A tested illatát
Meleg lüktetését
S az ízét érezni
Tudom, hogy tudod, de
Abban is biztos vagy
Akármi történne
Sose bántanálak
Zavartalan álmod
Mégis, ha moccanok
Karjaid köröttem
Szorosabbra fonod


Balogh Anikó

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.