Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nagy Horváth Ilona: Emese álma

2011.04.26

Talán így van rendjén,
Húsvét táján
elfogy bennem
az elvárt kereszt.
 
Erősebb lesz évről
évre Emese álma,
a jövő csörgő patakok
és végtelen erdők felé
visz.
Körben rezzenetlen
béke,
amerre jár gyönyörrel
a szem.
 
Érzem a nagyhét végét,
néhány nyöszörgő csigolya ,
kint feledve a napon
világ csúfjára.
A lélek böjtje
egyre késik.
 
Emese várja
haza apró gyermekét,
birkaháton gyakorol
dicső vágtás bevonulást
az újabb nemzedék,
szívem helyén
lovak dobognak,
lányom, fiam
hozza az út.
 
Most elbújhatok
markomban jussom,
szétszórom,
kinek nincs, jusson
perselybe való,
lesse csak fél szemmel
az eléírt eget.
Láttam eleget.
 
Emitt egy másik
ország,
hol az asszonyok íja
erős,
a férfinak asszonya van.
Hajukban nap és szél.
Sietős útján nem
taposta le az ezerév ,
kering bennem,
látom olykor,
vonszolom,
lovam mögé kötöm a súlyos málhát,
s ha cifra házakba rejtőzik is ma kénytelen
az Isten,
őrzöm,
álmodom
Emese álmát.
 
 
Nagy Horváth Ilona

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.