Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Molnár József: Halotti beszéd

2011.10.02

Molnár József:

Halotti beszéd


Most hogy meghaltam, látom a szemekben a döbbenetet: lehet
hogy e körülöttem állókat is mindet, külön vagy együtt ugyanúgy
gyötri majd a feledés homálya, mint épp azt, akit temettek, s a gúny,
melynek ruháját némelyek "na ezt jól megkapta!"
gondolatok közé ékelt siralomban táncoló arccal vállaikra terítik, ugyanúgy le fog majd
peregni, mint a rajtam is áthulló homokszemek, mint a tegnapjainkon
átsuhanó múlt idő. Látom, egyesek már unják, s vele együtt megbánták,
hogy együtt megyünk a végső úton, hol, ezt tanultuk, lelkünk visszatér a
Teremtőhöz, hogy ott majd jól megerősödve a Fentebb hirdetett
Igétől is várva a Végítélet órájára, majd mint kedves felhő
leereszkedünk együtt felöltözve a régvolt ruháinkba, és a
cafatokban lógó, szétmálló csontjainkat mankónak használva ki, - ki,
csendben és fényerdőben majd megkeresi a régóta a föld alá
süllyedő fiatalságát, hogy a kezében tartott varázsitallal, melyet a
következő percben kortyintanak le, átvehessék az örök Élet őket
leginkább megihlető titkát. Már most elkezdem kiáltozni, "Ne
csalódjatok!" , ha mégsem így történik, ha e "látszólag minden
stimmelt!" forgatókönyvet még addig akárhányszor átírják, s a
tejfölös ég alatt legelésző marhák majd megsajnálják hiszékeny-
ségetek, miközben rottyantanak egyet, majd bambán elbőgve az
estét, takarodóra ballagnak. Kérlek, kedves testvéreim, rokonaim,
barátaim és sosem látott embertársaim - tegyétek ti is ugyanezt: Csendben
bújjatok a kövekhez, a még füstölgő hegyekhez, a még fortyogó
tengerekhez, a még hűen lángoló Naphoz, és kérlek titeket, gondoljatok
rám, gondoljatok a testemmel egybeolvadó Földanyára, gondoljatok
a minket körülvevő mennyre és a pokollá izzó emlékeinkre.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.