Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Brátán Erzsébet: Tükör

2011.10.02

 Brátán Erzsébet: Tükör

 



csüggedt napon önmagammal szembefordulok…
s bár fejemben kavarog tengernyi gondolat,
csak úgy faggatom a csendet, s a sorsomat,
…kérdezgetek - de senki nem válaszol…
csak a néma tükör tekint vissza rám,
és vajon onnan ki néz vissza most,
s ha a pillantás mélán mosolyog,
mi lakozik egy kőálarc mögött,
ki vagyok én, és kit faggatok,
ki van ott mélyen legbelül
ki szenved, ki örül, talán
éppen csak könyörög,
kettő, vagy egy az,
ki lágyan bólogat,
ki vagyok én,
ki az az én,
a lelkem,
a tükör
kettő,
egy
én,
ki
ő
?

?
ő
ki
én,
egy
kettő
a tükör
a lelkem
ki az az én,
ki vagyok én,
ki lágyan bólogat
kettő, vagy egy az,
éppen csak könyörög,
ki szenved, ki örül, talán
ki van ott mélyen legbelül
ki vagyok én, és kit faggatok,
mi lakozik egy kőálarc mögött,
s ha a pillantás mélán mosolyog,
és vajon onnan ki néz vissza most,
csak a néma tükör tekint vissza rám,
…kérdezgetek - de senki nem válaszol…
csak úgy faggatom a csendet, s a sorsomat,
s bár fejemben kavarog tengernyi gondolat,
csüggedt napon önmagammal szembefordulok…

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ez

(Brátán Erzsébet, 2011.11.03 15:00)

Kedves Ditta! Ez a vers középre zártan adja ki azt, amire gondoltam! :)