Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bakos Kiss Károly kárpátaljai költő műveiből

2011.04.17

Töredékes bemutatkozás
 
Apám paraszt, dérborostás.
Neki fagyot hoz a postás…
Anyám örök. Haja ében
Volt, de meglopták színében…
 
Itt a Kárpát keretében…
 
Maradékuk én vagyok.
 
Cím nélkül
 
Itt kínok laknak meg örömök
A szélben álmok járnak este
 
Itt végtelenek a körök
A fák tornyai zöldre festve
 
Itt esők mosnak és örök
Szálai éles dróttá hűlnek
 
Itt kínok laknak meg örömök
S az örömök kitelepülnek
 
Tu-Fu ( bambuszág madárral)
 
Könnyű madár hull, lebben az ágon.
S bomlik a táj, mint éjjel a selymek.
Sötéten gyűrődik szemem, ha távol
Záporok őrült dobokat vernek.
Könnyű madár hull, fagyra zuhan csak.
Nád deres ujján pilla, ha rebben.
Készen a tusrajz, benne a csillag
Fénye a mélykék selyemre cseppen.
 
 Nincs
 
„Tudod, hogy nincs bocsánat…"
 
Nincs az, amit nem hagysz hátra,
Ha eljöttél, hogy földbe ess;
Szíved ne hordd a padlásra,
De mentségeket se keress;
S ha erőd sincs a maradásra
Hogy magad árnyéka lehess…
Nincs az,
Amit nem hagysz másra!
Ha eljön majd, hogy földbe ess.
 
A test dicsérete
 
Szeretni kell a testet is.
Míg lélek lakja, ékszer az.
És reggel is, meg este is
Csodálni, fény rá mint havaz.
Mert tudni kell, hisz így igaz:
Ki eljön, egyszer elmegy is.
Érteni kell a testet is.
Mi elrabolja, végzet az.
 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.