Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tornai József: Öregség és halál párversei

2012.10.27

6. Mit írjak a papíromra? Nincs, ami visszahozza
halottaim, kik nem intettek, csak fölléptek a holdra.

7.Egyedül élni annyi: naponta törni-kopni,
verem vizébe bukva, gurgulázni-forogni.

8. Öregen élni annyi: szememet eltakarva,
láthatatlan tűzvésztől égetődni a falra.

25. Egyszerre szakadtál ki belőlem, mint a magzat:
elítéltél te isten, öregnek és szabadnak,

26. sok lelki égzengéssel, törött karral, rossz érrel,
hajót, mely az időből a partra térdel.

33. Ember vagy, hát hiány-lény: a világ-űr foglalata,
menekülsz a Tejút-zenétől, Buddha lánya, Jézus fia.

34. Aki meghalt, legyen halott, ne égesse a nyílt sebet,
melyből a gyász-oltárra sűrű, bíboros vér pereg.

40. A zene ajándékát nem zengi fölül semmi.,
tőle kell szétszakadni és szellemként megszületni.

41. Ha zenét hallgatok, az őshanggal telik
meg az az űr, a mély, mit úgy hívnak: hit.

42. Halhatatlan a légy, a hal, az elefánt, a szajkó:
az ember csak azért halandó, mert tudja, hogy halandó.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.