Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Borisz Vogau Pilnyak: Meztelen év

2010.10.10

Legkönyv kavicsaim - Borisz Vogau Pilnyak: Meztelen év

(Saját bejegyzés a bloggeremből)

 


Néha eszméket cserélünk az interneten, megosztjuk olvasmányélményeinket, egyéni impresszióinkat.
A netes Barátaim közül az egyik Legkedvesebb: Dr. Kun-Szabó Tibor András.
Szóba jött egy könyv, s Ő utána nézett, mi minden található erről a műről a neten. Jó sok munka lehetett ezt is összeszedni, mert bizony magyarul egyetlen mondat sincsen sehol sem!
A Google-fordító meg csődöt mond.Én nem szándékoztam ennyire mélyre ásni, mint Tibor tette, de meg fogom nézni az orosz oldalakat is, hiszen azokat még csak lefordítom én is.
Én sajnos kölcsönadtam az eredetileg is csupán egyetlen egyszer, s akkor is csak 25 ezres példányszámban kiadott művet, de megpróbálok visszaemlékezni arra, miért is volt rám hatalmas hatással, illetve egy rövid idézetet be tudok belőle mutatni.

Szóval kavics lett ez is, de szép formájú!

"Ennyit találtam a volgai német Vogauról (Pilnyak):
Az 1920-as évek prózájában a legradikálisabb kísérletezőnek Borisz Andrejevics Pilnyak (eredeti neve: Vogau, 1894-1941) számít. Kísérleti regénye, a Meztelen év (1920, Голый год), amely az orosz avantgárd próza kiemelkedő alkotása. Pilnyak a forradalmat mint ösztönös őserőt, hasonlóan Blok Tizenkettenjéhe z a hóvihar (метель) allegóriájával jeleníti meg. A regény időszerkezete, annak ellenére, hogy az 1919-es év "eseményeit" rögzíti, körkörös szerkezetű, amely megfelel a természet örök körforgásának. Eszmetöredékekk ént ott kavarognak a Meztelen évben a Kelet-Nyugat oppozíció, a szláv mitológia és folklór elemei, a korabeli hivatalos dokumentumok, a jelszavak, a rövidítések és a cégtáblák szövegei. Pilnyak, szerepüket tekintve megkülönbözteti egymástól a "kommunistákat" és a "bolsevikokat": a kommunisták idegenek, a bolsevikok oroszok, "Pugacsov-szakállal", ők az erő és a meztelen akarat, noha műveletlenek és rettegést keltenek. Pilnyak regényében mesterien alkalmazta a korabeli film vívmányait is, a montázstechniká t és a szimultanizmust , mellyel megújította az ornamentális prózát. Pilnyak a sztálini terror áldozataként halt meg."

(Forrás: internet - gyűjtő: Dr. Kun-Szabó Tibor András)

„ A kuruzsló Jegor apó halászott, amikor Andrej megérkezett, és Andrej kiment hozzá a vízpartra. A víz gyors, zabolátlan és zavaros volt, susogott, lélegzett szinte. És egész éjszaka mocsárzöld homály derengett, és vonuló felhők lovashadserege. Álltak a víz szélén, a zsinórt a kancsal Jegorka tartotta; boglyas fehér hajú, fehér gatyás kuruzsló. A víz örvénylett, sistergett, hibbant csukák verdesték vadul a hálót. Andrej röptében kapta el őket, hidegek és síkosak voltak, ragyogtak az éjszakai homályban, mint a galambszárnyak.
- Gondolj csak bele – suttogta Jegorka. –Mióta van ez a kerítőháló? Azt hiszed, most találták ki? Mi?
- Nem tudom.
- Én úgy gondolom, már dédapáink is halásztak vele. Mi?...
Amikor a Nyikolát építették - ötszáz éve -, már akkor volt kerítőháló…
Itt korábban kolostor állt, egy rabló építette, Regyena – úgy ám, mondom, ezt a kolostort is hányszor vették már be a kalmükök, a tatárok, a kirgizek! Ezért engem a bolsevikok zsupsz be a dutyiba.
- Miért?
- Élt Oroszország a tatárok alatt – tatár iga volt. Oroszországnak megvan a magához való esze. A németeknek is van esze, de bolondságra használja: klozettra meg ilyesmire. Mondom a gyűlésen: nincs semmiféle internacijonálé, hanem orosz népforradalom van, felkelés és semmi más. Sztyepan Razin példájára.
- „Hát Karl Marxov? – kérdezik.
- Német, mondom, hát bizonyára bolond.
- „Hát Lenin?
- Lenin, mondom, a muzsikok közül való, bolsevik, ti meg úgy látszik, komenisták vagytok. Az a kötelességetek, mondom, hog hirdessétek a felszabdulást az iga alól! A föld a muzsikoké! A kupeceknek mars! A földesuraknak mars, parasztnyúzók!
Az alkotmányozó gyűlésnek – mars, gyöjjön a szovjet, a tanács, gyöjjön el mindenki az egész világról, aki csak akar, és döntsenek együtt a szabad ég alatt. A teának – mars, a kávénak – mars, kumiszt!
Hogy legyen hit és igazság! A főváros – Moszkva. Mindenki abban hisz, amiben akar, lehet az egy fatuskó is. A komenistáknak pedig – azoknak is mars! -, a bolsevikok, mondom, nélkülük is boldogulunk. No, hát erre rám sütötték a diszciplínát, oszt bedugtak a dutyiba!
… A földön fekete himlő és éhtífusz vonult. Reggelenként a Nyikola templom elé hordták a halottakat, néha délutánonként, négy óra tájt, újszülötteket hoztak keresztelni, és akkor felzúgtak a harangok, amelyeket már a tatárok is hallottak. És minden este énekeltek a Nyikola előtt a lányok. Június volt.”

Az írót 1938-ban egy sztálini lágerben 46 éves korában egy 15 perces tárgyalás után kivégezték.
A vád árulás, kémkedés és Adre Gide-dal való összejátszás, információkiadás volt.
S miért szeretem ezt a regényt?
Különleges a megközelítés, az előadásmód és a forma is.
1975-ig Magyarországon is be volt tiltva, mert az orosz szentek, Borisz és Gleb szifiliszesek és homoszexuálisok benne, de nagyon emberiek.
Ma is, közöttünk is élnek olyanok, akik ezen nagyon is megütköznének, de az irodalom szentségébe ez belefér, mint ahogyan az is, hogy a forma leginkább az építészetből ismert triptichon (szárnyas oltár), a forradalom képe mindig a hóviharé, s a nyelvezet a végletekig menően archaizál vagy újít.
Számomra ezért volt mérföldkő valamikor 1984 körül, s most sincsen ez másképpen, hiába változnak az idők.

 

M. Fehérvári Judit





 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.