Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az internet és a politika kapcsolata

2010.11.11

"Az Internet amellett, hogy egy számítógépes világhálózat, amelyben ma már több mint 40 millió számítógép kommunikálhat egymással, ugyanakkor technológia is, amely döntően meghatározza az intézményi hálózatok kialakításának módját. Ma már azt is látjuk, az Internet több mint egy új iparág. Inkább azt mondhatjuk, hogy új kultúra."
(Bakonyi Péter, 1999)

"Az Internet nem egyszerűen egy új szórakoztatási formát jelent, hanem egy új korszak a kommunikáció és az önerőből való publikáció terén. Az elektronikus pamfletírók kora csendben elkezdődött."

(Michael Strangelove)









I. A kultúra és a szocializáció

A kultúra fogalmi meghatározása:
Tágabb értelemben kultúrának nevezzük mindazt, ahogyan a világ a számunkra megjelenik, s ami mindent magába foglal környezetünkből, ami nem közvetlen anyagi természetű.
A kultúra nem homogén fogalom, mert történelmi koronként, földrajzi régiók szerint, de még családonként is más jelentéssel bírhat ez a történeti kategória.
A „kultúra” szó mai használata igen sokrétű.
Beszélünk „mezõgazdasági kultúráról”, „kultúrpolitikáról”, „nemzeti kultúrákról” stb.
Az elsőként említett, ókori megfelelője szerint agri cultura, mint neve is mutatja, római eredetű; a „kultúrpolitika” kifejezés először egy német pedagógiai lapban, a Pädagogischer Revue-ben szereplő cikk címében jelent meg 1840-ben és e században született a „nemzeti kultúrák” kifejezése is.
A szó eredetét tekintve a latin „colere” igéből származik, mely jelentésében valamifajta művelést (elsősorban a föld művelését), gondozást, ápolást, gondoskodást jelentett.
Az igét használták még a lakni valahol, az ékesíteni, díszíteni, valamint a tisztelni (cultura deorum) értelmében is.
A szó értelmének lényeges változását, mely a mai szóhasználathoz való közeledés első döntő lépéseként tartható számon, Cicero (i.e. 106-43) a Tusculanae Disputationes című művében megfogalmazott "cultura animi ... philosophia est" állítása jelentette, amely tehát a filozófiát a lélek műveléseként határozza meg.
A „colore”metaforikus jelentésének bizonyítékát adja a belőle képzett „cultus” szó, aminek használatából kiderül, hogy a kiművelés, jobbítás értelmét nemcsak anyagi létezőkre vonatkoztatták, hanem a lélekkel, s a műveltséggel kapcsolatos értelemben is használták.
A 18. században már megjelennek a kulturáltság és a műveletlenség közti differenciálás első jelei, amelyek eleinte a származásbeli különbségekre utaltak.
Ezt jelzi a 19. század elején az a változás, mely szerint a kor elitje már nem származásának, hanem műveltségének hangsúlyozásával határozta meg társadalmi hovatartozását („person of culture/cultivation”, „hommes/gens des letters”, „gebildete Stände”). Ennek érthető velejárója lett, hogy egyrészt a társadalmat műveltekre és műveletlenekre osztották, másrészt viszont megjelent az igény a művelődés kiszélesítésére, szabaddá tételére is.
A kultúra, kulturáltság, civilizáltság fogalma tehát a 19. században már a társadalomra vonatkoztatva is megjelent.
Az eddigiek alapján a kultúra általános fogalmát meghatározhatjuk egyrészt valamiféle olyan teremtő tevékenykedés felől, mely egyfajta belső viszonyulást és magatartást fejez ki, másrészt e tevékenységek objektivációi, tehát a vallás és az állam, a művészet a tudomány, a nyelv, a jog, a politikai magatartásformák stb. felől is.
Azaz a kultúra fogalma magába foglal mindenfajta teremtő tevékenységet és azok eredményeit, ekképp valamiféle értéket is.
Az érték elválaszthatatlan az emberi értelemtől, annak mind szellemi mind pedig anyagi természetű produktumaitól; egy kultúra jelenségeinek megértéséhez is egyfajta értékítéletre van szükség.
S nemcsak valamiféle normarendszer értelmében beszélhetünk az érték fontosságáról, hanem az emberi tevékenység, mint alkotás is szorosan kapcsolódik ahhoz.
Mai kultúránknak, további lényeges eleme, hogy magát egyrészt mint valamiféle kultúrát, másrészt mint egy kultúrát a sok közül fogja fel, tehát reflektál önmagára.
Ez feltételezi a tárgyiasítás mozzanatát, azaz a „kultúra” már nem pusztán egy fogalom, hanem egyfajta tárgy is, mely tárgyat, mint tőlünk részben függetlenné vált objektivációt, különböző szempontok szerint lehet és kell is vizsgálni.
Sajátos paradoxon jellemzi továbbá a modern kultúrát.
Tenbruck véleménye szerint a mai pluralizmus a modern képzésnek tudható be, s így a "kultúrintelligencia” hivatásszerű bővítésével és annak a tömegmédiában való jelenlétével, s a politikai pártok állandó „eszme-alkotásával” az internet is kulturális tényezővé vált.
Ily módon pedig a társadalmi mozgások, viszonyok bekerülhenek az egyes emberek otthonába is, csak le kell ülniük a gépük elé.
Ma egyaránt beszélhetünk többségi és szubkultúrákról (egy időmetszetben) is.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kultúrát a szocializáció során sajátítjuk el, s csak bizonyos részeit tanuljuk később tudatosan.
Témám szempontjából nem mellékes a médiafejlődés sem: hogyan lett a televízió a kultúrának része, amely ma már a szocializáció legkoraiabb fázisában igyekszik jelen lenni, s miképpen vált a gép általi kommunikáció – az internet, a mobiltelefon a kommunikáció csúcsává a mai fiatalok, s az elit társadalom életében.

II. Az internet és a társadalom

Sokunk számára az Internet egy új szórakoztatási formát jelent:
„Egy telefonhívás, egy bejelentkezés, és máris kapcsolatban vagy a világgal, része lettél valaminek,(…) része egy rendszernek, ami informál és szórakoztat, de semmi köze a televízióhoz.”
Azonban ennél sokkal fontosabb, hogy egy új korszakot jelent a kommunikáció, mégpedig az „önerőből való publikáció terén. (Az elektronikus pamfletírók kora csendben elkezdődött)”.
A tömeges hallgatósággal való kommunikáció lehetősége eddig csak egy elit réteg kiváltsága volt, mára azonban az átlagember számára is elérhető közelségbe került. És ezzel elérkeztünk a következő kérdéshez, hogy vajon hova sorolható az Internet a médiumok körében?
Sajátosságai ellenére az Internet részét képezi a teljes médiarendszernek.
Ez magában foglalja, hogy Online-szolgáltatásként, hagyományos médiatermékek, így folyóiratok, televízió- és rádióműsorok jelentek meg az Interneten.
Mégsem csak egy új terjesztési közegről van szó.
Ezek a hagyományos médiumok kihasználják a világháló egyedi, többlettulajdonságait, így például az interaktivitást, a határnélküliséget, a hírek terjesztésének gyorsabb megvalósíthatóságát. Megjelentek az olyan médiatermékek is, melyek kizárólag a hálózaton léteznek. Ezen belül különbséget kell tenni a hálózati „folyóiratok”, amelyek még a hagyományos folyóiratok virtuális megfelelőinek tekinthetőek, és azon szolgáltatások között (pl. a portálok), melyek a hálózaton kívül nem is léteznek. A technikai fejlődéssel az Internet az információ minden formájának helyt adó multimédiás közeggé vált, egy olyan közeggé ahol a szöveges információk mellett egyre jobb minőségben érhetőek el: hanganyagok, valamint álló- és mozgóképek.
A legnagyobb újdonságot mégis a nyilvános kommunikáció olyan teljesen új formái jelentik, melyek nem egyoldalú tartalomközvetítésre szolgálnak, hanem egy tetszőleges felhasználói kör részére az aktív véleménycsere kereteit teremtik meg. Ezek a levelezőlisták, vitafórumok, hírcsoportok, melyek a társadalmi nyilvánosság elsődleges színtereivé váltak.
Internet virtuális közösséget teremt, az emberek úgy érzik, hogy nincsenek egyedül, de akadályozza, hogy az emberek tegyenek a magány ellen
Interneten párbeszédet is lehet folytatni, a dialógusokra jellemző, hogy lecsupaszított kommunikáció → félreérthetőbbé válik az üzenet, a tartalmak leegyszerűsödnek, SMS-ben még inkább (spórolnak a betűkkel), identitás elrejthető → az Internetes viták nagyon eldurvulhatnak, semmiféle kockázata nincs, ugyancsak ez jellemző a chatelésre is. A chat sem más, mint kockázat nélküli jelenlét egy nem létező társas mezőben.
Ez azonban teret ad a torzításnak is, mert kitágítja a tömegkommunikáció az információ lehetőségeit, de nem tudja kizárni a manipulálást.
Ezt mutatják a szociálpszichológiai hatások is: konformizmus kísérletek – ha sokan állítanak valamit, a kisebbségben lévő gyakran átveszi a véleményt – aki szembefordul a tömeggel, azt sokszor bolondnak, bajkeresőnek tartják.
Ha pedig valamit sikerül az emberek többségével elhitetni → elhallgatási spirál jön létre.
Így mindenféle abszurd üzenetet el tudnak hitetni az emberekkel.
Azonban így sem kizárólag a tálalástól függ a siker.
A politika mindig számít a józan ész belátása is.
Ha valami túl jól kommunikált, gyakran gyanakvást vált ki.
A végeredmény pedig a kiábrándultság, s hiteltelenné válik a tömegkommunikáció.


III. A politika a világhálón
Ma már elég széles társadalmi rétegekhez eljut az internet.
A diákság, sőt egyes foglalkozások űzői is egyaránt használják a különféle keresőprogramokat (startlap, Google, Origo), mások leveleznek (freemail, gmail, indamail, Hotmail etc.), ismét újabb emberek játszanak a neten (pl.tombola.hu), egyesek pedig különböző közösségi oldalakon (pl. Netlog, Network) vitatják meg nézeteiket, s rengeteg személyes blog is található a valóban világhálóvá szélesedett interneten.
Ráadásul mindezek saját otthonainkban.
A politika pedig mindenütt jelen van.
Ahhoz azonban, hogy megértsük az internet általi kommunikáció lényegét, tisztában kell lennünk magával a tömegkommunikáció hatásmechanizmusaival is.
III.A kommunikáció jellegzetességei

Kommunikáció – közössé tétel ,közlés, közlésfolyamat, információcsere.
Nem csak közlés, hanem „közlekedés” is, emberek közötti kapcsolattartás, e nélkül nem létezhet együttműködés.
A beszéd, a kommunikáció lételemünk, szabályozza az együttműködést, megadja jellegét, a
kommunikációs lehetőségek meghatározzák, hogy milyen kapcsolat jöhet létre és
hány emberhez juthat el az információ.
Amíg a kommunikáció csak szóbeli volt – nem volt rögzíthető – nagyobb súllyal (ígéret) bírt.
A delphoi jósda – a legnagyobb könyvtár is volt az ókorban (kőtáblák), hírek – ezért tudtak „jósolni”.
A kommunikáció módja a történelmi eseményekben is szerepet játszik.
Az új kommunikációs formák megjelenése a pl. könyvnyomtatás – hatására terjedt el az írásbeliség, tankötelezettség hatására mindenki írástudó lett → több ember számára lehetett eljuttatni az információt, ennek fontos szerepe lett a demokrácia kialakulásában.
A képi média megjelenése már közös vélemények kialakítását is eredményezte, melynek hatására bizonyos csoportok is létrejöttek.
Az internet és a mobiltelefon azonnali kommunikációt képesek létrehozni a világ bármely pontján, amely egyszerre lehetséges a többoldalú véleménycsere eszköze, ma már személyesnek is tűnhet a web kamerák és videotelefonok korában.

IV. A tömegkommunikáció szociálpszichológiai jellegzetességei

A tömegkommunikáció lényege: ugyanazt az üzenetet sok ember számára juttatjuk el, előfeltétele, hogy tömegek legyenek képesek az üzenet dekódolására.
Ma már a kutatók felfigyeltek az újságok politikai jelentőségére – a híreket sokan tudják meg – megbeszélik – ismereteik közé beágyazzák.
A modern hírvilág működése – az üzenet hatása más attól, hogy egyszerre sok ember vesz róla tudomást.
Az audiovizuális tömegkommunikáció átalakítja a képet – ez valódi tömegkommunikáció, a nyelvi korlátok kevésbé működnek, nehezebb egy információt elzárni, az információ terjedését elősegíti, így a szórás és szelekció új eszközeivé válnak.
Ez teret nyit a torzításnak is.
Az internet kitágítja a tömegkommunikáció az információ lehetőségeit, de nem tudja kizárni a manipulálást.
Szociálpszichológiai hatások: konformizmus kísérletek – ha sokan állítanak valamit, a kisebbségben lévő gyakran átveszi a véleményt – aki szembefordul a tömeggel, azt sokszor bolondnak, bajkeresőnek tartják.
Ha valamit sikerül az emberek többségével elhitetni → elhallgatási spirál jön létre, s így mindenféle abszurd üzenetet el tudnak így hitetni az emberekkel.

V. A korszerű média által teremtett közösségek

A kapcsolat maga a csoportlét eredete.
Csoportszerű jellegzetességek – személyes kapcsolat nem szükséges → virtuális csoportok.
Ezeknek nincs szerkezete, posztok kialakulása nem jön létre, mert nem elég nagy a találkozási felület → hálózatok.
Az információ gyors áramlására jó, de együttműködés nem tud létrejönni.
A televízió is létrehozhat ilyen hálózatos csoportot, pl. valamilyen feladatot ad (szavazzon be vagy ki valakit).
Az emberek számára jó érzés, hogy még százezren gondolják ugyanazt (választásokra is igaz), ez biztonságot ad.
Azonban ezek üres közösségek – nincs valódi cél.

Íme, egy érdekes példa:

„Horthy Miklós budapesti bevonulásának 90. évfordulójára fehér lovas vonulással emlékeztet a Jobbik a korabeli helyszínen, a XI. kerületi Kosztolányi Dezső térről induló és a Szent Gellért téren végződő rendezvényén november 22-én, vasárnap 15 órától. A Jobbik várja a "vörös rongyokba öltözött" várost megelégelő, a Horthy-korszakot példaképnek tekintő magyarokat.
A látványos, fehér lovas vonulás a korábban vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzóról elnevezett, később a kommunisták által Bartók Bélára módosított úton lesz. A Jobbik Magyarországért Mozgalom rendezvényén felszólal Bodrog László, a Nemzeti Őrsereg főkapitánya, Kiss Róbert, az Új Magyar Gárda Mozgalom főkapitánya, valamint a párt részéről Murányi Levente és Novák Előd alelnökök, Király András Jobbik-szóvivő pedig a fehér lovon bevonuló Horthy legendás, Gellért téri beszédét mondja el.
Dúró Dóra,
a Jobbik szóvivője”

Az email üzenet, mint olvasható, elég friss.
A neten bárki, bármilyen párttól kaphat hasonlókat.

Ez az üzenet még a választások előtti.

Vajon, lehet-e köze a Jobbik jó eredményének ahhoz, hogy idejében felismerte, az internet hatalom? Valószínűleg igen.

De lehetne az LMP-re is hivatkozni  és a Face-re.

Hatalmas rajongói tábor...

Tudják-e a szavazók mire is adják voksukat?

Már-már tömeghipnózis és megszállottság jellemzi a közösségi oldalakat is.

Kevés a valódi mérlegelés.



VI. Tömegkommunikáció hatása a politikai attitűdökre és a társadalmi szerkezetre
Az Internet komoly kihívást jelent az állam és a jog számára. Az Internet – többek között – a társadalmi kommunikáció olyan új médiuma, amely minden korábbi eszköznél több részt vevő számára teszi lehetővé a nyilvánosság előtti megjelenést, és minden eddiginél nagyobb, az egész világra kiterjedő nyilvánosságot teremt.
A gondolatok teljesen szabad áramlása, mely többé-kevésbé megvalósul az Interneten, akár veszélyes is lehet az állam, a társadalom, és annak polgárai számára.
Elég, ha a világhálón megjelenő politikai és vallási uszító tartalmakra, a kirekesztő ideológiák korlátok nélküli terjedésére, a bombakészítéssel drogbeszerzéssel kapcsolatos honlapokra tekintünk a hálózaton, és megérthetjük, miért igényli a hatalom, a gyakran magát veszélyben érző társadalom, hogy ellenőrizhető, tartalmilag szabályozható legyen az Interneten megjelenő információáradat.
Elég a fentebbi példa is!
Ennek az igénynek azonban van egy másik oldala is. Az Internet több mint egy egyszerű kommunikációs eszköz. Egy olyan minden tulajdonságában új médium, melynek egyik legfőbb értéke a szabadság, ezen belül is a véleménynyilvánítás szabadsága. Ezért a virtuális térben a hagyományos értékeket megőrző, rendezett viszonyok kialakítása mellett a szükségesnél több korlátot állítani nem szabad.
Ha működésének lényegét tekintjük, akkor azt mondhatjuk, hogy egy világhálózat, hiszen egymástól független, autonóm, egymással információt cserélő számítógépek összekapcsolását jelenti.
De az „Internet nevű jelenség mélyén” nemcsak „terabájtok és technika van, hanem kultúra” is.
„Az Internet valójában nem csupán egy új technológia kiteljesedése, hanem egy olyan globális kultúráé, melynél az idő, a tér, a határok, sőt még a személyazonosság fogalmát is radikálisan át kell értelmezni. (…) az Internet az emberi létezés alapvető hajtóerőihez való visszatérést jelenti: a kommunikációhoz és a közösséghez”.
Az Internet, tehát egy kommunikációs közeg?
Működését és rendeltetését tekintve, elsősorban valóban így határozható meg. Technikai szinten számítógépek közötti kommunikációt tesz lehetővé, amivel az emberek közötti kommunikáció, egy teljesen új lehetőségét biztosítja.
Leegyszerűsítve azt mondhatjuk tehát, hogy kommunikációs közeg az Internet, amikor a felhasználó magánjellegű e-maileket küld, vagy véleményt mond nyilvános vitafórumokon vagy egy bárki számára elérhető weblapot készít. De kommunikációs közeg akkor is, mikor egy honlap reklámfelületet biztosít és akkor is, mikor a reklámozott árukra vonatkozó jogügyletek megkötésének helyéül szolgál. Ez azonban még csak egy értéksemleges meghatározás, egy olyan általános kategória, mely a legtágabb értelemben foglalja magába a számítógépek és ezáltal az emberek egymás közötti kommunikációjának minden típusát.
Ahhoz, hogy az Internetet a szólásszabadság tükrében vizsgálhassuk, figyelembe kell venni, hogy az Internet alkalmas akár két ember, akár egy kisebb csoport, akár egész tömegek közötti kapcsolattartásra.
Annak a kérdésnek, hogy a kommunikációnak e típusa hány emberhez szól akár büntetőjogi vonatkozásai is lehetnek.
Sajátosságai ellenére az Internet részét képezi a teljes médiarendszernek. Ez magában foglalja, hogy Online-szolgáltatásként, hagyományos médiatermékek, így folyóiratok, televízió- és rádióműsorok jelentek meg az Interneten. Mégsem csak egy új terjesztési közegről van szó. Ezek a hagyományos médiumok kihasználják a világháló egyedi, többlettulajdonságait, így például az interaktivitást, a határnélküliséget, a hírek terjesztésének gyorsabb megvalósíthatóságát. Megjelentek az olyan médiatermékek is, melyek kizárólag a hálózaton léteznek. Ezen belül különbséget kell tenni a hálózati „folyóiratok”, amelyek még a hagyományos folyóiratok virtuális megfelelőinek tekinthetők, és azon szolgáltatások között (pl. a portálok), melyek a hálózaton kívül nem is léteznek.
Az Internet az információ minden formájának helyt adó multimédiás közeggé vált, egy olyan közeggé, ahol a szöveges információk mellett egyre jobb minőségben érhetők el hanganyagok, valamint álló- és mozgóképek.
A legnagyobb újdonságot mégis a nyilvános kommunikáció olyan teljesen új formái jelentik, melyek nem egyoldalú tartalomközvetítésre szolgálnak, hanem egy tetszőleges felhasználói kör részére az aktív véleménycsere kereteit teremtik meg. Ezek a levelezőlisták, vitafórumok, hírcsoportok, melyek a társadalmi nyilvánosság elsődleges színtereivé váltak.
A politika mai elsődlegesen két részre tagolódásában nagy szerepe van annak, hogy a kampányok a médiában zajlanak.
Ezért a neten is megjelennek a semleges üzenetek, hogy a pártok ne veszítsenek szimpatizánsokat (pártok programja majdnem egyforma).
A kisebb pártok a média miatt vannak kizárva a politikából – nem kapnak kellő nyilvánosságot – az ez ugyan talán szürkíti az árnyalatokat,de a valóságban Ők is mindenütt ott vannak, s éppen a net által.
Az interneten rengeteg felmérés, kutatás is zajlik.
Elég egy email cím, s máris regisztrált tagként vehet részt bárki akár a Szonda Ipsos kutatásaiban is.
Ha máshonnan nem is, de az emberek innen is értesülhetnek a politikai pártok programjairól.
Vagy nagyon jó példa a YouTube is!
Rengeteg politikai hirdetés is van az oldalon, akár nyíltan, akár a humor köntösébe ágyazottan.
Az ember észre sem veszi, s máris alakítják véleményét!
VII. Összegzés

Mindezek tükrében úgy vélem, az Internet igenis képes alakítani a politikát, szavazóbázist, szimpatizánsok hadát szerezhetnek egyes pártok általa, míg mások sem akarnak lemaradni.
Ugyanakkor, csakis rajtunk, embereken múlik, mennyire hiszünk a tömegkommunikáció ezen újabb eszközében, s mennyire a józan ítélőképességünk erejében!
Egy tíz évvel ezelőtti idézettel kezdtem, s ma már – Nem találtam pontos adatokat! - , úgy vélem, a világháló nagyobb hatalom lett, mint az írott média, még ha a televízió uralmát jelenleg nem is képes elérni, de a felnövekvő generációk életét újabb egy évtizeden belül valószínűleg „primus inter pares” szerepből irányítja majd.


VIII. Felhasznált irodalom:

Irodalom:
Kósa Éva – Vajda Zsuzsanna: Szemben a képernyővel
G. Gerber: A média rejtett üzenete (Osiris, 2002.)