Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


William Blake: Az emberi lényeg

2011.10.15

 

 

Nem volna Irgalom, ha nem

Éhezne köztünk senki sem;

S Jóság se, ha a föld fia, mint

Mi, boldog volna mind.

A béke - kölcsönös rettegés,

Dagad az önző szeretet, és

Lappang a Gaz kezén a csel,

Mérgeit gonddal hinti el.

Szent félelemben ő leül,

Könnyet iszik a föld, körül:

Talpa alatt ver gyökeret

Az Alázatos Rémület.

S feje fölött máris komor

Titkok árnya omol,

S a Titkokon a Hernyó és a Légy

Táplálja életét.

S a Bűn gyümölcse búvik ott,

Piros és édes: szíhatod,

S ahol az árny egész vak, ott

Fészket egy holló-pár rakott.

Föld s víz istene mind nekilát,

Keresi-kutatja ezt a Fát,

De hasztalan kutatja, ha

Az Emberi Agyban nőtt ez a Fa.

(Kardos László fordítása)
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.