Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Még mindig sport

2012.08.11

„A férfinak nincs joga fizikai edzés területén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.”

(Szókratész)

„A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról.”

(Kemény Dénes)

„A kapufa éle mindig igazságos, mert annak lövése pattan be, aki a hétköznapokon többet tett a győzelemért.”

(Kemény Dénes)

„Ha van a boksznak varázsa, az a harc varázsa, amelyet akkor is vívsz, ha nincs erőd, ha törik a borda, reped a vese, szakad a retina. Annak a varázsa, hogy mindent felteszel egy álomra, amit csak te látsz!”

(Idézet a Millió dolláros bébi című filmből)

„Nem gondoltam soha, hogy értékesebb lettem volna bármelyik másik játékosnál a Valenciánál. Talán híresebb voltam, mert sok gólt rúgtam, játszottam a válogatottban, de sose gondoltam, hogy sztár lennék. Keményen dolgoztam mindennap, és megmaradt az a rajongásom a futball iránt, ami gyerekkorom óta bennem van. Persze a körülmények mások a Barcánál, ám jó értelemben. A nyomás nem zavar. Az emberek azt kérdezték, hogy bírtam a nyomást, amikor a Sportingba, a Zaragozába és a Valenciába kerültem. Csak azt csináltam tovább, amihez a legjobban értek.”

(David Villa)

„Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni. Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölődött ujjperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppennek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zavara - a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne - átmenetileg feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága.”

(Jon Krakauer)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.