Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ecce homo

2010.09.01

"Ami ti vagytok, az a hegyek fölött lakik, és a széllel vándorol.
Az nem kúszik ki a napfényre melegedni, és nem váj odút a sötétbe, hogy biztonságot találjon,
Mert az a szabad lélek, mely beburkolja a földet, és az éterben mozog."

(Khalil Gibran: A Próféta )


"A te barátod a válasz a szükségedre.

Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től,
s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény
szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat,
miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése.
Mert a szeretet, ha egyébre is törekszik, mint önnön rejtelmének felfedésére,
nem szeretet immár, hanem kivetett háló, melyben csak a silány akad fenn.
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé.
Ha ismeri tengered apályait, hadd ismerje meg a dagályt is.
Mert mi a te barátod, ha csupán az unalom óráján keresed fel őt?
Keresd fel őt az élet óráján is.
Mert segíthet ő a szükségben, de ürességedet ki nem töltheti.
És a barátság édességében légyen nevetés és az örömök megosztása.
Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és felfrissül."

(Kahlil Gibran: A Próféta)


"A munka a láthatóvá tett szeretet.

És ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor
jobb, ha otthagyod munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát
kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak.
Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az
ember éhének csak felét mulasztja el.
És ha utálattal sajtolod a szőlőt, utálatod mérget párol a borba.
És énekelj bár úgy, mint az angyalok, ha nem szeretsz énekelni, dalod
süketté teszi az emberek fülét a nappal és az éjszaka hangjaira."

(Kahlil Gibran: A Próféta)


„Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és a kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is. Másképpen az emberi nem álmainak semmi értelme nem lenne.”


(Paulo Coelho)


“Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait – aki látni s hallani tud, megérti üzenetét. Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.”


(Tatiosz)


"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.

Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."

(Johann Wolfgang von Goethe)


"Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,

amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk,
mint nekünk őreá."

(Paul Géraldy)


"Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme,

ha viszont szeretsz valakit,
ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme."

(Lucian Blaga)


Ne várd, hogy a föld meghasadjon

És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,

Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,

Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,

Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,

Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

(Reményik Sándor: Csendes csodák)


„Ha ott van a szíved mindig találsz megoldást, ha nincs ott a szíved mindig találsz kifogást."


(Bhakti Abhay Narayan)


"A felhő nem tudja, miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron."


(Richard Bach)


"A legboldogabb emberek azok, akiknek a legérdekesebb gondolatok járnak a fejükben. Akik számára a szórakozást a személyiségük fejlesztése jelenti, akik kedvelik a jó zenét, az érdekes könyveket, a szép képeket, a jó társaságot, és a jó beszélgetéseket, ők a világ legboldogabb emberei. Ők nem csupán önmagukban boldogok, hanem a boldogság forrását jelentik mások számára is."


(William Lyon Phelps)


"A természet nemes lelkűeknek alkotott bennünket, s mint amint egyes állatokat vadsággal ruházott fel, bennünket szárnyaló lélekkel, mely azt nézi, hol élhet a legméltóbban, s nem azt, hogy hol élhet a legbiztonságosabban. (...) Lelked tudja: feladata van - ezt próbálja megértetni veled. Ha hozzá fordulsz segítségért, megtudod, mikor mit kell tenned. Ő bajok s vadak fölött áll: semminek nem veti alá magát, semmi nem nyomasztja, semmi nem hajlítja meg - örök tulajdonsága ez a rendíthetetlenség. Amikor megértetted, már semmitől nem kell félned. Élj lelked tudása szerint!"


(Seneca)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.