Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


„Ad maiorem Dei gloriam”

2011.03.01


„Ad maiorem Dei gloriam”



„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”

(1Móz. 1: 26/a – Károli Biblia)


Harangszó kondul, haloványan csordul,
Uram, Igazságod mások felé fordul.
Csodáidat várom sápatag lélekkel,
Hátam mögé vetett fekete évekkel.

Bánatdombjaimról sóhajaim szálltak
Mind a négy sarkára széles e hazának.
Kerestem keresztjét szegetlen kenyérnek,
De elmentek mind, kik őrizték Fenséged.

Pántlikákkal táncba mentem volna,
Ropni a csárdást lent hangsúlyozva.
Hajdúságban ilyen volt a módi,
Mikor Uram, tudtunk még örülni.

Vigadtunk estelig a friss must mellett,
Néztük elbűvölve szőlőd mivé is lett.
Nagyapó pipája szirmokat eresztett,
Titkokról regélt az, mint meséi Keletnek.

Farsang van Uram, harsognak zajai,
Elnyomják a régit pokoli hangjai.
Anyám sürgését a fonatosok felett,
Lebegő mosolyát szivárványod megett.

***

Legendáid hívom, ahogy írva vagyon,
Hisz Jeruzsálem is megújult a romokon.
Tudod Te, Ki hajaim szálait számom tartod,
A 49. Judit napra Áldásod, hogy kívánom.

Nem törtetést, pusztítást, de a régit vágyom,
Mert a hétszer hetedik évben teljesül az álom.


M. Fehérvári Judit


A cím magyar jelentése: „Isten nagyobb dicsőségére”

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.