Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Francois Villon: Chanson a párizsi szépasszonyokról

2010.03.27

Szeress brit dámát, régi lordok

 

utódját, szeplőst, kékruhást:

 

vagy norvég lánnyal lesd a fjordok

 

fölött az őszi szélzúgást:

 

szeress szír asszonyt, lassú tánctól

 

vonagló, lomha kéjű nőt,

 

sápadt, görög szajhát Bizáncból,

 

 

 

arany-termekben vénülőt:

 

szeress nagy mellű, lágy flamandot,

 

ki úntan s lagymatag mozog:

 

nem csókol asszony úgy a földön,

 

mint a párizsi asszonyok.

 

 

 

Keresd szláv hitvesed szemében

 

alkony táján a nagy talányt:

 

ölelj cigánylotyót a réten:

 

szeress arab nőt, perzsa lányt,

 

borulj sudár s fehér hasára,

 

mely hűs, akár a gyík hasa:

 

hágj fel Madonnád ablakára

 

lajtorján május éjszaka:

 

hajolj mór rabnőd íriszére,

 

hol zöldessárga fény lobog:

 

nem csókol asszony úgy a földön,

 

mint a párizsi asszonyok.

 

 

 

Utazz, s hajózd be mind a tengert,

 

kutass fel messze népeket,

 

imádj kígyójárású berbert,

 

 

 

kívánj nagy lábú németet:

 

várd hölgyedet brokát ruhában

 

Toledó őszi lombja közt,

 

vagy kurtizán a Szuburában

 

forgasson tejszín combjai közt:

 

szeress zsidólányt, búst és édest,

 

 

 

mint május éji óborok:

 

nem csókol asszony úgy a földön,

 

mint a párizsi asszonyok.

 

 

 

Jegyzet:

 

 

 

Tudom, hogy vannak még ezerszám,

 

örmények, lappok, négerek,

 

sárgák, oly aprók, mint az öklöm,

 

s mindig csak csókra éhesek,

 

hinduk, litvánok, svédek, írek,

 

bretónok, szerbek, angolok:

 

de egy sem csókol úgy a földön,

 

mint a párizsi asszonyok.

 

Faludy György fordítása

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.