Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Arthur Rimbaud: Az első este

2012.02.18

A fotelban ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában
egy kis sárga sugár vidám
pillangóként s a mosolyában
s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit.
Ő fölényesen kacagott;
hangja úgy trillázott, sokáig,
mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten huzódott
az ing alá: "No, ne bomolj!"
Ha megbocsátotta a csókot,
a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke,
amikor lezárta a szám!
Ő kényeskedve húzta félre
a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."
De csók következett megint,
s ő nem bírt többé haragudni
s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
közelre sóvár szemüket.

Fordította: Szabó Lőrinc
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Erotikus

(Isabel, 2014.02.07 00:36)

Egyszer egy költő kollégámnál voltam, aki barátságunkon felbátorodván, előszedett egy, nemrég meghalt másik költő verseskötetét. Közben arra lettem figyelmes, hogy lázasan bizonygatja: ilyen van, ez igenis elfogadható, minden költő és író írt ilyeneket. És az orrom elé dugta kinyitva, erőszakkal, hogy olvassam. Nem tudtam elég gyorsan elkapni az undortól a fejemet-szememet. A másodperc tört részében is láttam, a sorok hemzsegnek az ordenáré, pornográf részletektől. Nem ám olyanok, mint ez itt fenn, ami erotikus, de nem bántó. Nem emlékszem arra a bizonyos költőre, de ezzel kapcsolatban még S. Mihály, nemrég elhunyt nagy festőnk is eszembe jutott. Mikor nála voltunk, már elég idős volt. Nem vagyok jó ilyenek leírásában, de ő is bemutatta a tudását, nekem is rajzolt egy A4-esre hatalmas falloszokat, és közben nyálcsöpögve röhigcséltek legelején említett kollégámmal. Már csak beszélni tudunk róla, mondták mindketten vihorászva, valami szörnyű csecsemőszerű csámcsogásban. A rajzot nekem ajánlotta ez a festő, ráírta a nevemet is. Mikor jöttünk el tőle, kollégám a kezembe nyomta: nehogy itt felejtsd, nagyon nagy érték lesz ez neked nemsokára! ti. mikor S. M. meghal. Elhoztam végül, szinte gépiesen, aztán szépen összetéptem és kidobtam.
Hát igen, mindenkiben megvan a hajlam, Isten tett minket ilyenné. De nem mindegy, hogy erotikus valami vagy pornográf. Nagyon jó, hogy megmaradtam íróasztal-költőnek és nem tartoztam soha a társaságukba.