Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szophoklész: Oidipusz király – részletek - Karsai György és Térey János fordítása

2011.04.07

 
 
Prologosz
 
 
KREÓN: 95 Mit hallottam az istentől, ismertetem:
Azt parancsolja világosan Phoibosz úr,
Hogy a fertőzetet, amit táplál e föld,
Ne hagyjuk vésszé nőni: távolítsuk el.
OIDIPUSZ: Hogy tisztítsuk ki? Micsoda kárhozat ez?
KREÓN: 100 Száműznünk kell egy embert, vagy föloldani
Öléssel az ölést: vérbűn okoz ragályt.
OIDIPUSZ: Az isten kinek a sorsára céloz így?
KREÓN: Nekünk, király, Laiosz volt régi vezetőnk,
Mielőtt te vetted át az irányítást.
OIDIPUSZ: 105 Hallottam róla. Nem láttam személyesen.
KREÓN: Mert meghalt: úgy szól a bölcs, isteni parancs,
Hogy vérbosszút kell állni a gyilkosain.
 
 
 
Parodosz
 
 
Ó, jaj, mert megszámlálhatatlan antisztrophé
Fájdalmat viselek!
És betegségtől szenved egész
170 Népem, s nincsen az észnek olyan fegyvere,
Amely óvná. Mert nem gyarapodnak
Sem e híres föld terményei, sem sarjai; kínban
nyögnek a nők,
Szülés nem koronázza vajúdásukat.
174–175 Egyikünket látod a másik után, mint gyors szárnyú
madarat,
Ahogy a győzhetetlenül lobogó lángnál sebesebben tör
előre
A Nyugati Isten partsziklája felé, Hadészhez.
 
 
 
Első epeiszodion
 
 
OIDIPUSZ: Kérsz tőlem valamit. S a bajra, mely gyötör,
Ha meghallod szavam, a gyógyírt megkapod,
S erőt merítve megkönnyebbülést találsz.
Úgy mondom, mint kinek ez az ügy idegen,
220 S a gyilkosság is az. Nem jutnék messzire
A nyomozásban, ha nem segít égi jel.
Bár későn lettem polgár, adófizető,
Kadmosz minden utódjához szól a szavam:
Akárki tudja köztetek, ki ölte meg
225 Hidegvérrel Laioszt, Labdakosz fiát,
Parancsolom, hogy mindent mondjon el nekem!...
 
 
TEIRESZIASZ: Jaj, szörnyű tudni azt, amit haszontalan
Tudni a tudónak. Bár tartom e szabályt,
Most félretettem. Másképp nem volnék ma itt…
 
TEIRESZIASZ: Mondom. A gyilkos, akit keresel, te vagy…
 
TEIRESZIASZ: Tudtodon kívül fertőző viszonyban élsz
Rokonaiddal; bajban vagy, s föl sem fogod…
 
TEIRESZIASZ: 350 Igen? Parancsolom, hogy hűen tartsd magad
Szétkürtölt elveidhez, s mától fogva ne
Beszélj hozzám és senkihez ezek közül,
Mert a föld istentelen fertője te vagy!...
 
TEIRESZIASZ: A mai nap szül téged, az is pusztít el…
 
TEIRESZIASZ: Ha elmondtam, miért jöttem, megyek. Dehogy
Félek arcodtól. Olyan nincs, hogy nekem árts.
Mondom: a férfi, aki után nyomozol,
450 Fenyegetőzve, bőgve mindenütt, hogy ő
Laiosz gyilkosa: az itt van idebent;
Mondták, bevándorló. S később majd kiderül,
Született thébai; s nem boldogítja majd
E fordulat. Mert ki látó volt, megvakul,
455 S ki gazdag volt, koldusszegényen, idegen
Mezőn bolyong, botjával tapintva irányt.
S kiderül, hogy tulajdon gyermekeinek
A bátyja és az apja egyszersmind; saját
Anyjának fia s férje; apjának pedig
460 Ágysógora és gyilkosa. – Ha most bemész,
Gondolkozz mindezen! S ha hazugnak találsz,
Hirdesd, hogy jóslatomban semmi értelem…
 
 
Első sztaszimon
 
 
KAR: A Madárjós Bölcs,
485 S noha nem hiszek őneki, nem is ellenkezem vele.
Nincs mit mondani: mit tudom én, mi igaz?
Reményem labdáz velem, s néma homályban
Bujkál múltam s jelenem.
Milyen villongás volt ez a Labdakidák
490 És Polübosz fia közt?
Erről sem a múltban, sem mostanság
Nem tudtam, s nem tudok én eleget,
Nincs elegendő
Bizonyíték semmire …………….. (hiányzó fél sor)
 
 
Második epeiszodion
 
KREÓN: Nem, hogyha saját érdekedben szót fogadsz.
Először gondold át, hogy ki választaná
585 A trónt, ha rettegni kell érte. Van, aki
Ijedség nélkül alhat, míg övé a trón.
Nem az vagyok, akinek jobban imponál
A „király” név, mint a királyi hatalom:
Mint bárki józan, pont ugyanúgy gondolom.
590 Békében élve, tőled mindent megkapok;
Királyként sok terhes kényszer nyomasztana…
Mért volna jobb a nyűgös trón egy gondtalan
Királyságnál, a befolyás kéjeinél?
Hogy is volnék annyira eltévelyedett,
595 Hogy másra vágyjam, mint ami hasznos, helyes?
Most minden polgár kedvel, szívesen fogad,
Engem kér, mielőtt hozzád folyamodik,
Mert tőlem függ folyamodványa sikere.
Mért törnék más babérra, félredobva ezt?
600 A józan nem lesz ostoba, ha épeszű!
Ilyen mohó vágy bennem sosem született,
És megvetem, aki erre vetemedik.
S ha bizonyíték kell? Hogyha Püthóba mégy,
Kérdezd: pontosan adtam át a jóslatot?
605 Ha rajtakapnál, hogy valamit közösen
Főztem ki a mágussal, dupla szavazat
Kérjen halált rám: a magamé s a tiéd;
De vak gyanútól indíttatva mégse bánts!
Helytelen, ha a nagy gazembert tévesen
610 Jónak hívják; s ha legazemberezik, aki jó.
Mert hű rokont eldobni ugyanaz, akár
Eldobni életed legjobbik szeletét.
Idővel belátod mindezt, mert az igaz
Embert csak a múló idő mutatja föl,
615 Míg a gonoszt egy nap alatt kiismered.
KAR (Oidipusznak): Óvatosságra int, uram. Vigyázz, nehogy
Megbotolj! A gyors ítélet öreg hiba.
 
Kommosz
 
IOKASZTÉ: Mi volt a vád?
KAR: 685 Ebből elég, ebből elég! Nagyon aggódom az országért.
Az egészet hagyjuk, hiszen abbamaradt a vita.
OIDIPUSZ: Bár jót akarsz, hová jutottál? Semmibe
Veszed jogos dühömet, s máris maszatolsz?
KAR: 690 Uram, nemegyszer állítottam ezt:
Nyilván agyalágyult, eszement volnék
Hátat fordítva neked,
Mert szeretett országunkat,
Mikor orkánban hányódott,
695 Te kormányoztad révbe a jó széllel:
Légy ennyi csapás közt is bölcs vezér!
 
Negyedik sztaszimon
 
 
KAR: Jaj, ti halandók, titeket 1. sztrophé
Mennyire semmibe veszlek:
Percnyi a pályafutásotok!
És ki szerez, ki arat
1190 Több boldogságot,
Mint amit adhat a látszat,
A látszat, amely hamar illan?
Mert a te példád van előttem,
A te istenerőd, a tiéd, ó,
1195 Boldogtalan Oidipusz;
S már senkit sem tartok boldognak az emberiségben.
Pályára bocsátottad nyiladat, 1. antisztrophé
S telibe találva a cél mezejét,
Az istenségtől támogatott boldogságot elérted
– Ó, Zeusz! –, játszva legyőzted a jóslatokat daloló,
1200 Görbe karmú szüzet; s a halállal szembeszegülve
Te álltál, mint bástya, szilárdan védted a várost.
A királyunk ezért vagy te,
Ezért övez mindenek fölötti tisztelet,
A nagy Thébaiban uralkodva.
De ki van nálad most nyomorultabb, 2. sztrophé
1205 Kicsoda a kínban nálad is otthonosabb,
S ki élt meg ilyen vad fordulatot?
Jaj, Oidipusz, na, te híres, mire mentél?...
 
 
Kommosz
 
 
KAR: Szörnyű elkövető, hogy merted a saját
Szemed kidöfni? Melyik isten nógatott?
OIDIPUSZ: Apollónon múlott! Apollón az, barátaim, 2. sztrophé
1330 Aki ezer kínomnak ilyen borzalmas teljesedést ad!
De én szúrtam ki szemem, önkezűleg, senki más,
Csakis én, a szerencsétlen!
Ugyan mi szükség volna a szemre,
1335 Ha látva sem talál édes látnivalót?
KAR: Ez, ahogy mondod, úgy igaz.
OIDIPUSZ Milyen látnivaló van még számomra?
Mi szeretnivaló? Milyen üdvözlés
Hangolna örömre, barátaim?
1340 Vezessetek el erről a tájról, amilyen gyorsan csak tudtok,
Vezessetek, barátaim, mint fő vészhozót,
1345 Ezerszer átkozott, az istenek szemében
Leggyűlöletesebb embert!...
 
1395 Apai házam, palotám! Gennyes sebet
Takart szépséges álcám, úgy neveltetek!
Rám bizonyult, hogy szennyben nőtt szemét vagyok!
Te, hármas út, te, mély völgy zöld öle, csalit,
S te, szűkület, hol három út találkozik,
1400 Kik vérem ittátok, apám vérét, amit
Én fakasztottam, rémlik, hogy ellenetek
Mit követtem el? Majd megérkezve ide
Mi tettem aztán? Ó, esküvők, esküvők,
Ti szültök minket, magot vetve; s általam,
1405 Kilőve spermámat, világra hoztok egy
Fiút, ki apja öccse; lányom a húgom;
Anyám a feleségem; s minden, ami csak
Az emberi érintkezésben korcs viszony!…
De hirdetni sem szabad, amit tenni bűn:
1410 Az istenekre, hamar bújtassatok el
Távol! Vagy öljetek már meg! Vagy vessetek
Tengerbe, hogy ne lássatok többé soha…
 
 
KAR: Nézzetek, Thébai lakói, itt van Oidipusz király,
1525 Aki híres rejtvényfejtő és hatalmas férfi volt:
Hírét látva melyik polgár nem volt sorsára irigy?
Mégis, milyen mélységes mély, szörnyű örvénybe jutott!
Függesszük tekintetünket halálunk napjára, és
Boldognak senkit ne hívjunk itt a Földön, mind amíg
1530 Át nem lépte életének mezsgyéjét, panasztalan.
 
 
 
 
 
 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.