Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kaffka Margit, Tatiosz, John Donne, Joseph Roth etc.

2010.03.13

"Senki sem különálló sziget; minden ember

a kontinens egy része, a szárazföld egy

darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger,

Európa lesz kevesebb, éppúgy mintha egy

hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát,

vagy a te birtokod; minden halállal én leszek

kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel;

ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:

érted szól."

 

(John Donne)

 

"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja, s vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról... rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? Hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? Csörög a sipkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz, ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok legjobb barátod."

 

(Weöres Sándor)

 

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az újrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál mag. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."

 

(Hamvas Béla)

 

“A végén minden olyan egyszerű lesz – minden, ami volt és ami lehetett volna. Pornál és hamunál is kevesebb lesz minden, ami egykor tény volt. Amitől úgy égett szívünk, hogy azt hittük, nem lehet elviselni, belehalunk, vagy megölünk valakit… mindez kevesebb lesz, mint a por, melyet a temetők fölött kavar és sodor a szél.”

 

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

 

"Akkoriban a nagy háború előtt még nem volt teljesen mindegy, hogy egy ember él-e vagy meghalt. Hogyha valaki a halandók sorából kihullt, nem lépett azonnal egy másik a helyére, hogy a halottat elfeledtesse, hanem a helyén hézag maradt.

Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez. És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék. Az emberek abban az időben emlékeikből éltek, mint ahogy ma abból a képességünkből élünk, hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent."

 

(Joseph Roth)

 

Mácz István: Szíveket gyűjtök

 

„Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.

Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.

 

Te mit gyűjtesz?

 

Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.

 

Szíveket gyűjtök.

 

A szív jelkép. Az embert jelenti.

 

Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.

 

Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.

 

Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.

 

Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.

Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.

 

Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.

 

Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?

 

Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.

 

Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.

 

Szíveket gyűjtök.

 

Szívem tele van.

 

Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.

 

Nézd el nekem, hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.”

 

 

 

Hamvas Béla: Oszd meg, amid van!

 

 

 

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.

 

Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.

 

- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;

 

- a második elméjében megzavarodott;

 

- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.

 

- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

 

 

 

A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.

 

A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.

 

A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak...

 

A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.

 

Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.

 

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

 

A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle...

 

Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.

 

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik...

 

Kaffka Margit

 

Szélcsend

 

 

 

Értek, felejtek, megbocsátok!

A szomorúságot

Úgy öltözöm, mint köznapló ruhát.

Azt mondom: "Nincs már mondanivalóm!"

És nincs tovább!

 

Percek szűzességét már nem zilálom.

(Bús jóra-változásom!)

Terellek máshoz, drágák, – béke rátok!

Szánom és szívelem e mást

És megbocsátok.

 

Eltökélt, szelíd tagadás

Úgy tapad rám, mint óvó, puha kendő.

Semmi leendő.

Csak zengő, altató sohák

Kongatnak a szívemen.

 

Már nem tudom, kiért sírok,

(Cserélem, vagy feledtem,)

Ha néha sebten

Fújom el este a lámpát

S felrémlik, mint álom, a régi ok.

 

Tán új ok ellen fétisül nekem.

Mert az új – idegen,

Mint vendéglátó házban a cseléd.

Hogy tegezzem? Hogy mondjam a nevét?

Vendég vagyok csak, s nyűtt podgyász velem.

 

Így ösmerem

Szívem! –

(Kongatnak rajta félrevert sohák

Messze tűzvész-csodát.)

Benn valahol tobu-szentélyek vannak,

Órák, szavak, szobák,

S tudom: meghalok, ha nem tisztelem...

– Jaj, most is hazudok szegény, bolond magamnak!

 

„Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.

 

A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízű gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tűr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlődéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.

 

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.

 

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyán és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

 

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”

                                            

                                                             (Wass Albert)

 

"Nem tudhatjuk pontosan, mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindig az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úgy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, mely csordultig tölti szívünket."(James Boswell)

 

 

"Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

 

(Müller Péter)

 

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.

 

 (Stephen King)

 

„ Semmi sem mond többet rólad, mint amikor mellém állsz a bajban és segítesz hordozni életem terheit.  Ezer együtt érző szó sem ér annyit, mint erős kezed, melyre támaszkodom.  Köszönöm, hogy Isten rám mosolyog a szeretetedben.”   

                          

(Simon András)

 

"A szerelem vak, a barátság pedig behunyja a szemét."

 

(Nietzsche)

 

„A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe.

Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.

A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni.

Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is a marad, ami volt: erény.”

 

(Gracián)

 

"Ha visszanézek a múltba, és meggondolom, mennyi elprédált idő! Mennyi veszett el tévelygésben, gyarlóságban, semmittevésben, élni nem tudásban; mennyire nem ismertem az értékét, hányszor vitettem szívem, értelmem ellen - a szívem vérzik.

Az élet - ajándék! - boldogság, minden perc örök boldogság lehetett volna. Most, hogy életet cserélek, új formában születek újjá. Esküszöm neked, hogy nem veszítem el a reményt, és megőrzöm szellemem és szívem tisztaságát. Jobb emberré születek. Ez minden reményem, ez minden vigasztalásom."

 

(Dosztojevszkij)

 

„Egyetlen ideát sem szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn a felhők között. Úgy hat és úgy él.”

 

 (Kosztolányi Dezső)

 

“Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.”

 

(Dennis Wholey)

 

“Arra kell törekednünk, hogy semmi se érjen minket váratlanul.”

 

(Seneca)

 

“Ha nem tehetjük, amit akarunk, hadd tegyük, amit tudunk.”

 

(Tibeti bölcsesség)

 

“Sose dicsekedj, jöhet valaki, aki ismert, mint gyereket.”

 

(Kínai közmondás)

 

“Az isten akként formázta kezünket, hogy a lelkünk ne legyen süket.

 

(Tibeti bölcsesség)

 

“A víz mindig megtalálja a maga útját.”

 

(Távol-keleti közmondás)

 

“Tanulni és nem gondolkodni: hiábavaló fáradtság; gondolkodni és nem tanulni pedig: veszedelmes.”

 

(Konfuciusz)

 

“A bölcs nem az, aki soha nem szenvedett, hanem, aki átélte és legyőzte a kétségbeesést!”

 

(Indiai tanítás)

 

“Élvezd a kis dolgokat, egy nap vissza fogsz tekinteni és rájössz, hogy azok voltak a nagy dolgok.”

 

(Robert Brault)

 

 

 

 

“Ne kívánj semmit gyorsan érni el,

 

És ne a kicsiny haszonra figyelj!

 

Mert aki gyorsan akar valamit elérni,

 

Az messzire nem juthat,

 

És mert aki a kicsiny haszonra figyel,

 

Az nem visz végbe nagy dolgokat.”

 

(Konfuciusz)

 

“Az íjon egy hajszálnyi eltérés, egy mérföldet jelent a céltábla mellett.”

 

(Kínai bölcsesség)

 

“A körte- és szilvafának nem kell szólnia, az ösvény magától odavisz alá.”

 

(Japán közmondás)

 

“- Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon az enyém, ezek itt a gyermekeim. Íme, minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom - mondta Buddha a tanítványainak.

 

Hallgatói megkérdezték: Miért ostoba az efféle gondolkodás?

 

- Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valóban semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság!”

 

(Buddha)

 

“Tégy jót, s gondold meg, hogy miden óra lehet az utolsó.”

 

(Talmud)

 

“Azok, akik lóháton utaznak, semmit sem tudnak arról, milyen nehéz ugyanaz gyalogszerrel.”

 

(Japán közmondás)

 

„Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."

 

 (Márai Sándor: Füves könyv)

 

“Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen mert tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.”

 

 (Tatiosz)

 

"Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít mi folyik körülötted, nem számít mi történik, Sose add fel."

 

(Tenzin Gjaco)

 

"Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Mindegy miből, csak csinálja igazságát a parázsló venyigéből vagy a nyírásra váró birkából. Az igazságot úgy ássuk, mint a kutat. Az elrévedező tekintet elveszti Isten látását. Az éjszaka ígéreteire figyelő házasságtörő asszonynál sokkal többet tud Istenről az a bölcs, aki rendet teremtett önmagában, és csak a gyapjúk súlyát ismeri. Citadella, én téged az ember szívében foglak felépíteni."

 

(Antoine de Saint-Exupéry )

 

"Ne ijeszd magad azzal, hogy képzeletben az élet egészét átfogod! Ne sűrítsd egy gondolatba, hogy előreláthatólag milyen és mennyi baj vár rád, hanem minden egyes fölmerülő esetben tedd föl magadnak a kérdést: mi ebben a dologban a tűrhetetlen és elviselhetetlen? Bizony szégyellnéd bevallani! Azután idézd emlékezetedbe, hogy sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen. Ennek a súlya pedig kisebbedik, ha egymagában körülhatárolod, és ha értelmednek szemrehányást teszel, hogy még arra sem képes, hogy a jelent önmagában elviselje."       

 

(Marcus Aurelius)

 

Amikor a harmatcsepp azt mondja: "Ezerévente egyszer harmatcsepp vagyok", hát válaszoljátok neki: "Nem tudod tán, hogy az évezred minden fénye tükröződik benned?

 

(Khalil Gibran)

 

"Sok ember fog ki és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben."

 

(Eleanor Roosevelt)

 

"Nem az a fontos, hogy meddig élünk,

 Hogy meddig lobog vérünk,

 Hogy csókot meddig kérünk és adunk,

 Hanem az, hogy volt egy napunk,

 Amiért érdemes volt élni"

 

(Ady Endre)


Csillagok találkozása

 
Fogadd mások fényét megértéssel
A szív meghasonlottjai
A szív erényei
Élni annyi, mint szeretni
A szív törvénye
A fény és árnyoldala
A szívek ragyogásáról és keserűségéről
Életművészet
A szeretetről Kalimonasznak
Tartalékok
Diogenész tanácsa
Alászállás
Az ember azt teszi, amire képes
Kalimonasz bölcsessége
A szív bölcsessége
Kérdések
Szerényen tündökölni
A lehetetlen méltatlan az emberhez
Az egyetlen érzékelhető pillanat amikor szeretünk
A szeretet emeli trónjára az embert!
Egymás kedvéért jöttünk a világra
Hogy méltó légy e név viselésére: Ember!
A jó ember ritkán téved
Maradj Ember!
A másik ember megértése
Az vagy, amit gondolsz
A bölcsesség maga az út
Út a bölcsességhez
Ágisz boldogsága.

 

(Tatiosz - Fordította: Vágó Gy. Zsuzsanna)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.