Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eleink hiedelemvilága dióhéjban

2010.03.14

 

 

 

Őseink természeti népek voltak. Úgy hitték, hogy a természetet titokzatos erők, szellemek irányítják. Minden cselekedetük arra irányult, hogy ezeket a felsőbb erőket jóindulatra bírják.

 

Honnan ered ez a hit? Miért kellett az élő- és élettelen természetet érző lélekkel felruházni?

 

Elég volt a határtalan égre felpillantani ahhoz, hogy máris imádhassák azt. Ennek a természetimádásnak az alappillére az ún. csillaghit.

 

Eleink, ha felnéztek az éjszakai égboltra, gyakorlatilag minden éjjel azt látták, hogy feltűnik a csodaszarvas, s Hunor és Magyar is, akik kutyájukkal üldözik eme nemes állatot.

 

A szarvas teste a Perszeusz és a Szekeres, szarva a Kassiopeia csillagkép, míg az üldözők az Ikrek, s a Kis Kutya, de még az öreg Nimród is jelen van Orion képében.

 

Különös elképzelések vitáztak ez időben az emberek kobakjában, hiszen egészen bizonyosan vallották, hogy a Föld egy nagy korong a világ közepén, amelyet cetek és halak tartanak.

 

Képzeletük a csúszómászó állatokkal teli Alvilágot a földfelszín alá helyezte. Életmódjukból következően úgy gondolták, hogy a Föld fölött az Ég sátra feszül, amelynek csúcsa a Sarkcsillag, az „Ég pillére”.

 

A világ közepére egy nagy hegyet képzeltek. Népmeséinkben ez az Üveg- vagy Gyémánthegy. E hegyből nő ki az Égig érő fa vagy Tetejetlen fa vagy ismét más néven a Világfa. Különös ereje van ennek a fának: összeköti a Felső Világot (Nap, Hold és Csillagok) a középső (Emberek és Természetfölötti Lények: Táltosok, Boszorkányok lakhelye) az Alsó Világgal (Túlvilág).

 

A Világfa ágai között hordozza az összes égitestet. A fa ágai, levelei az ég különböző rétegeit jelentik. A születendő emberi lelkek is ezen a fán élnek, mint madarak.

 

Egyes meséinkben a világfa gyümölcsöt is terem: aranyalmát (Természetesen minden éjjel el is lopják!).

 

A Tetejetlen Fa leghegyében a Felső Világ Ura, Arany Atyácska él gyémántos palotában. Lakhelyét gyémántmező veszi körül.

 

Fiai alatta élnek: a Nap aranysátorban, aranyerdőben, a Hold ezüstsátorban, ezüsterdőben, az Esthajnal pedig rézerdőben, rézsátorban.

 

A Felső Világ hét emeletből áll. Egyik régióból a másikba hét napig tart az út.

 

A Világhegyhez és a Világfához is hét lépcsőn át vezet az út. Ezekre azért van szükség, hogy rajtuk keresztül tudjon haladni a Táltos.

 

Arany Atyácska haragjában néha mennykövet szór a Földre. Az ősi hit szerint ahol a mennykő becsapódik, ott kő keletkezik.

 

Az Alsó Világban, a magyarok poklában az ördög él, aki különböző kellemetlenségeket, pl. bolhákat, tetveket, legyeket hoz az emberekre.

 

A „magyar mitológia” ismeri a szellemeket és más természeti lényeket is. A szellemeknek két fajtája van: az erdei- és a vízi szellemek. A sellő az a vízi lény, akinek halfarka van és a hétköznapi ember csak a vízen úszó hab formájában láthatja meg.

 

A szeleket egy öregasszony, Szélanya őrzi, s egy világ végi barlangból irányítja fújásukat.

 

Kevésbé szimpatikus csodalény a Lidérc (a szó más formái is ismertek, pl. Lodovérc, Lúdvérc, Lucvész), aki kedve szerint váltogathatja alakját: megjelenhet emberi vagy állati alakban, de leginkább fényjelenség formájában van jelen. Emberként mindig a sötétben érkezik, s akit meglátogat, az legyengül, elsorvad. Állatként, mint csirke érkezik, s gazdaggá teszi azt, akit meglátogat.

 

A manók és a törpék az erdőben élnek, szakállas öregek, akik rendkívül rosszindulatúak.

 

Az óriások a hegyekben élnek, s jó és rossz tulajdonságaik egyaránt vannak.

 

A tündérek jó tulajdonságokkal felruházott szép, fiatal lányok, míg a bábák csúf öregasszonyok, akik kútban laknak.

 

Az ősmagyar hitvilágban a szülést segítő ősi anyaistennő nem más, mint maga Boldogasszony (Érdekes tényekkel szolgál a magyar nyelvtörténet is, hiszen az ómagyar korban már nyilvánvaló neve volt Istennek is, aki Arany Atyácska után az Eleve, azaz a kezdettől jelenlévő nevet kapta.)

 

A boszorkány is rosszindulatú, emberfeletti hatalmú, ártó, csúnya öregasszony. Ha úgy akarja, képes átváltozni és repülni. Általában szürkületkor vagy éjszaka ténykedik. Az emberekre hirtelen betegségeket hozhat; az állatokat pedig megrontja (pl. úgy, hogy a tehén teje véres lesz vagy teljesen elapad).

 

Fene: az ősi magyar hiedelemvilág betegségszelleme.

 

Hadak útja: a Tejút egyik neve.

 

Mumus: láthatatlan, ijesztő lény; nagyon rosszindulatú.

 

Sárkány: félelmetes lény. Az emberekkel szemben rosszindulatú, s mocsarakban, barlangokban él. Teste őshüllő vagy kígyószerű, több feje és szárnya is van.

 

A Tudó olyan ember, aki a gyógyítás különleges képességével rendelkezik. Személye annyiban hasonlatos a Táltoséhoz, hogy születésekor valamilyen rendkívüli jel adja tudtul későbbi képességüket (pl. foggal születnek; Ady Endrének az egyik kezén egy ujjal több volt, de Őt táltosként tartották számon).

 

A Táltos természetfölötti képességekkel rendelkezik, s megjelenhet állatalakban is, de többnyire emberként születik különleges dologgal (hajjal, foggal, szőrösen stb.).

 

A táltosmesterséget a többi táltostól tanulja meg, akik hét évesen elrabolják, szétszedik, majd újból összerakják. Ők azok, akik képesek vihart támasztani, elhárítják a rontást, esőt tudnak támasztani, jósolnak, s tartják a kapcsolatot a Felső- és az Alsó Világ között.

 

A Világfa csúcsán Arany Atyácska küldötte, a Napmadár ül.

 

Ez az állat lehet sas, turul vagy griff.

 

A turul az ősmagyarság totemállata; a vadászsólyom legközelebbi rokona, az Árpád-nemzetség állatőse. A hagyomány szerint Turul mutatta meg a Vereckei-szoros felé mutató utat a honfoglaló magyarságnak.

 

Egyedül a griffmadár képes arra csak, hogy az Alsó Világból a Felsőbe hozza fel a hősöket.

 

 

 

Nézzünk meg néhány magyar népmesét közelebbről!

 

 

 

Tündérszép Ilona és Árgyélus

 

 

 

„Olyan különleges fa volt az, hogy éjjel virágzott, s meg is ért rajta az aranyalma minden éjjel.” – A Világfa termése aranyalma.

 

 

 

„A vén anyó széken ült, csodálkozva kérdezte Árgyélust: - Hol jársz erre, ahol a madár se jár?” -  A Túlvilág elhagyott zugaiban még a születendő emberi lelkek sem laknak.

 

 

 

„Elment hát Árgyélus oda is. Ott is úgy járt, mint a Napnál. A hold a szélhez utasította.” – Az ősmagyarok csillaghívők voltak.

 

 

 

 

 

Fehérlófia

 

 

 

„Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta…” – Bűvös szám a magyar néphitben; nem annyit jelent, mint amennyit kifejez.

 

 

 

„De alighogy tüzet rakott, s a kásafőzéshez fogott Fanyüvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte.” – Rosszindulatú hitregei alak; az Alsó Világban a gonosz lelkek fejedelme.

 

 

 

„Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisasszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert.” -  Az ősmagyarok hite szerint az Alsó Világ a Felső Világ tükörképe.

 

 

 

„Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdezi Fehérlófiától:

 

- Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat?

 

- …

 

- No, hát vígy fel a felvilágra!” – A griffmadár a világfa tövéhez hozza fel az Alsó világból a hőst.

 

 

 

Egy kis ráadás:

 

 

 

Miért szerencséje a hősnek, hogy öreganyjának szólította a mesehőst?

 

Ez a mondat bizony oly régi, hogy a matriátus (anyajogi társadalom) korából maradt fent.

 

Miért tartalmaz ilyen kifejezést az egyik szólásunk: „égre-földre esküszik”?

 

Mert kiválóan tükrözi az ősi hitünket.

 

 

 

  

 

 M. Fehérvári Judit

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vandraattila@gmail.com

(Vandra Attila, 2017.05.08 20:20)

http://magyarnyelv.network.hu/blog/magyar-nyelv-hirei/tul-az-operencian-mi-a-mese-es-mi-a-valosagtartalma

Az Üveghegy és Oóperenciás tenger feltehetően nem ómagyar kori fordulat, hanem honfoglalás utáni.

Re: vandraattila@gmail.com

(idea.62@indamail.hu, 2017.05.08 21:10)

Igazad van, Attila!

Kalandozáskori lehet mindkettő: az Óperenciás-tenger félrehallás eredménye: már a rómaiak Laureacum nevű tábora is Enns városáig terjedt , s a magyar kalandozásoknak ugyan három iránya volt, de az egyik irányban sohasem mentek túl az Enns folyón. Népünk tudatában az Óperenciás-tenger így az "ob der Enns"-sel vált egyenlővé. Az Üveghegy pedig valószínűsíthetően az Alpok, de ezt magamtól írtam ide, így lehet, nem jól.
S nézem a linket azonnal! :-)

bigeszab@gmail.com

(Bige Szabolcs Csaba, 2010.10.03 17:30)

Az üveghegy annyira lehetetlennek tűnik, hogy érdemes egy kicsit körüljárni a témát. Amikor a népmesék keletkeztek, nem nagyon lehettek üvegtárgyak, ablakok a minden napok részei. Legalábbis nem Pannóniában. Vagy mégis? De ha ismerték is az üveget, akkor is miért képzelték el hegynek. Egyik lehetséges magyarázat a szikrázó jéghegyek emléke abból a korból, amikor még jégkorszak volt Európa mai nagy részén. Van azonban székely eszem szerint egy egyszerűbb, illetve közelebbi változatot is lehetne elképzelni: A hegyeinkben nem ritkák a jégbarlangok, ahol házméretű jégkúpok képződnek. Ezek a kürtőn besütő nap fényében üvegként csillog. Van ilyen felvételem!
Üdv: Szabolcs

Re: bigeszab@gmail.com

(Üveghegy, 2014.01.22 00:53)

Kedves Szabolcs, vagy Csaba, lehet, hogy akkor régen még nem üveghegy volt a neve, csak később lett az, amikor már tudták, mi az, ami szintén átlátszik. Ez az egyik ok. Másik, amit éppen a napokban olvastam-hallottam valahol, hogy üveget már sokkal előbb is elő tudtak állítani, sajnos, nem emlékszem, melyik nagyon fejlett civilizációról volt szó. Valószínű, hogy a magyar nép akkor még nagyon messze volt ettől, akkor is, ha táltosaik nagyon sokat tudtak.

Hiedelem

(Isabel, 2014.01.22 00:48)

Őseink szimbólummadarát kerecsensólyomnak is nevezik.
Honnan ered a természetfölötti erőkbe vetett feltétlen hit? hát onnan, hogy az ember azokat irányítani nem tudta. Vagyis fölismerte, hogy magasabb erő őnála, ezért muszáj volt hinnie benne, imádnia. Áldozatokkal békítgetni is fontos volt. Ma is fontos, hogy higgyünk a természetfölöttiben, hiszen miriádnyival kevesebbet tudunk nála-belőle-róla. Ezért nem szeretem, hogy a mai tudomány nem nyugszik bele, hogy nem érti. Ő hódítani akar, és nem látja be, hogy az emberi agy erre soha nem lesz képes. Ha hisz benne, ha megfelelően tiszteli a felsőbb erőket, haszna lehet belőle. Nem leigázni kell a természetet, hanem okosan használni. Ezt a régiek jól tudták, ma persze már az ördög vette át sok helyütt a hatalmat, és elszédítette az ember józan eszét.

Hiedelem

(Isabel, 2014.01.22 00:40)

Kedves Judit, a főcímet javítsd, hiányzik belőle egy e betű. A címek pontossága nagyon fontos! Esetleg a matriátus is matriarchátus?... vagy kétféleképpen is írhatják.
Bocsánat, nem bántásból írom ezeket - kérlek, ha nálam hasonló hibákat tapasztalsz, csak nyugodtan korrektúrázd!